1 Mózes 3
1 A Kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei Vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy Fájáról se egyetek?
2 És monda az asszony a Kígyónak: A kert Fáinak gyümölcsébõl ehetünk;
3 De annak a Fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt Mondá Isten: Abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4 És monda a Kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5 Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek Abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: Jónak és gonosznak Tudói.
6 És Látá az asszony, hogy Jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és Kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.
7 És Megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék, hogy Mezítelenek; figefa levelet Akgatának azért össze, és körülkötõket Csinálának magoknak.
8 És Meghallák az Úr Isten Szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben Jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert Fái között.
9 Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10 És monda: Szavadat Hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy Mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11 És monda Õ: Ki Mondá néked, hogy Mezítelen vagy? Avagy Talán ettél a Fáról, melytõl tiltottalak, hogy Arról ne egyél?
12 És monda az ember: Az asszony, a kit mellém Adtál vala, õ ada nékem Arról a Fáról, úgy evém.
13 És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A Kígyó ámított el engem, úgy evém.
14 És monda az Úr Isten a Kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon Járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak Sarkát mardosod.
16 Az asszonynak monda: Felette igen Megsokasítom viselõsséged Fájdalmait, Fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed Után, õ pedig uralkodik te rajtad.
17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy Hallgattál a te feleséged Szavára, és ettél Arról a Fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél Arról: Átkozott legyen a föld te miattad, Fáradságos Munkával élj belõle életednek minden napjaiban.
18 Töviset és Bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét.
19 Orczád Verítékével egyed a te kenyeredet, Míglen visszatérsz a földbe, mert Abból vétettél: mert por vagy te s ismét Porrá leszesz.
20 Nevezte vala pedig Ádám az õ feleségét Évának, mivelhogy õ lett anyja minden élõnek.
21 És Csinála az Úr Isten Ádámnak és az õ feleségének bõr Ruhákat, és felöltözteté õket.
22 És monda az Úr Isten: Ímé az ember Olyanná lett, mint mi közûlünk egy, Jót és gonoszt Tudván. Most Tehát, hogy ki ne Nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet Fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23 Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl, hogy Mívelje a földet, a melybõl vétetett vala.
24 És kiûzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felõl a Kerúbokat és a Villogó pallos Lángját, hogy õrizzék az Életfájának útját.