1 Mózes 28
1 Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és Megáldá õt, és Megparancsolá néki és Mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok Leányai közûl.
2 Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te Anyád Atyjának Házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te Anyád Bátyjának Leányai közûl.
3 A Mindenható Isten pedig áldjon meg, Szaporítson és Sokasítson meg téged, hogy népek Sokaságává légy;
4 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint Bírjad a földet, melyen jövevény Voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
5 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél Fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú Anyjának Bátyjához.
6 És Látá Ézsaú, hogy Izsák Megáldotta Jákóbot, és Elbocsátotta õt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen Magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok Leányai közûl;
7 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja Szavára, és el is ment Mésopotámiába;
8 És Látá Ézsaú, hogy a Kananeusok Leányai nem tetszenek Izsáknak az õ Atyjának:
9 Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az õ feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám Fiának Leányát Mahaláthot, Nebajóthnak Húgát.
10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
11 És juta egy helyre, holott Meghála, mivelhogy a nap lement vala: és võn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje Alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12 És álmot Láta: Ímé egy lajtorja vala a"földön Felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel-és Alájárnak vala azon.
13 És ímé az Úr áll vala azon és Szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te Atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
15 És ímé én veled vagyok, hogy megõrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, Míg be nem Teljesítem a mit néked mondtam.
16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
17 Megrémüle Annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek Háza, és az égnek kapuja.
18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje Alá tett vala, és Oszlopúl állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19 És nevezé annak a helynek nevét Béthélnek, az elõtt pedig Lúz vala annak a Városnak neve.
20 És Fogadást tõn Jákób, Mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz engem ezen az úton, a melyen most Járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl Ruhát Adánd nékem;
21 És békességgel térek vissza az én Atyámnak Házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
22 És ez a kõ, a melyet Oszlopúl állítottam fel, Isten Háza lészen, és valamit Adándasz nékem, annak tizedét néked adom. Rákhel magtalan.