1 Mózes 22
1 És lõn ezeknek Utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égõ áldozatúl a hegyek közûl egyen, a melyet Mondándok néked.
3 Felkele azért Ábrahám Jó reggel, és megnyergelé az õ Szamarát, és maga mellé vevé két Szolgáját, és az õ Fiát Izsákot, és Fát hasogatott az égõ áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4 Harmadnapon felemelé az õ szemeit Ábrahám, és Látá a helyet messzirõl.
5 És monda Ábrahám az õ Szolgáinak: Maradjatok itt a Szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és Imádkozunk, Azután visszatérünk Hozzátok.
6 Vevé azért Ábrahám az Égõáldozathoz Való Fákat, és feltevé az õ Fiára Izsákra, õ maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7 És Szóla Izsák Ábrahámhoz az õ Atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tûz és a fa; de hol van az égõ áldozatra Való Bárány?
8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az Égõáldozatra Való Bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9 Hogy pedig Eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, Megépíté ott Ábrahám az Oltárt, és Reá Raká a Fát, és megkötözé Izsákot az õ Fiát, és feltevé az Oltárra, a fa-Rakás tetejére.
10 És Kinyújtá Ábrahám az õ kezét és vevé a kést, hogy Levágja az õ Fiát.
11 Akkor Kiálta néki az Úrnak Angyala az égbõl, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.
12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne Bántsd õt: mert most Már tudom, hogy istenfélõ vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13 És felemelé Ábrahám az õ szemeit, és Látá hogy ímé Háta megett egy kos akadt meg Szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne Tehát Ábrahám, és Elhozá a kost, és azt áldozá meg Égõáldozatúl az õ fia helyett.
14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért Mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15 És Kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak Másodszor is az égbõl.
16 És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
17 Hogy Megáldván Megáldalak tégedet, és bõségesen Megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger Partján van, és a te magod örökség szerint fogja Bírni az õ ellenségeinek Kapuját.
18 És Megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.
19 Megtére azért Ábrahám az õ Szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.
20 És lõn ezeknek Utána, Hírt Hozának Ábrahámnak Mondván: Ímé Milkha is szûlt fiakat Nákhornak, a te Atyádfiának:
21 Úzt az õ elsõszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak Atyját.
22 És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.
23 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szûlé Milkha Nákhornak az Ábrahám Atyjafiának.
24 Az õ ágyasa is, kinek neve Reuma vala, szûlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.