1 Mózes 21
1 Az Úr pedig Meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen Szólott vala.
2 Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten.
3 És nevezé Ábrahám az õ Fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak:
4 És körûlmetélé Ábrahám az õ Fiát Izsákot, nyolcznapos Korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.
5 Ábrahám pedig Száz esztendõs vala, mikor születék néki az õ fia Izsák.
6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.
7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére.
8 És felnevekedék a gyermek, és Elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák Elválasztaték.
9 Mikor pedig Sára nevetgélni Látá az Égyiptombéli Hágárnak Fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala,
10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a Szolgálót az õ Fiával egybe, mert nem lesz örökös e Szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek Látszék e dolog, az õ Fiáért.
12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne Lássék elõtted nehéznek a gyermeknek és a Szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az õ Szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
13 Mindazáltal a Szolgálóleány Fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod õ.
14 Felkele azért Ábrahám Jó reggel, és võn kenyeret és egy tömlõ vizet, és Adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak Vállára s Elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba Pusztájában.
15 Hogy elfogyott a Víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor Alá.
16 És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi Távolságra; mert azt mondja vala: Ne Lássam mikor a gyermek meghal. Leûle Tehát által ellenébe, és fölemelé Szavát és Síra.
17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek Szavát, és Kiálta az Isten angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek Szavát, ott a hol van.
18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld Gondját, mert nagy néppé teszem õt.
19 És Megnyitá Isten az õ szemeit, és Láta egy Vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlõt Vízzel, és inni ada a gyermeknek.
20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a Pusztában, és lõn íjászszá.
21 Lakozék pedig Párán Pusztájában, és võn néki anyja feleséget Égyiptom földérõl.
22 És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére Megszólíták Ábrahámot Mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.
23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem Unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te Irántad viseltettem, viseltetel te is én Irántam és az Ország Iránt, a melyben jövevény Voltál.
24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.
25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a Kútért, melyet erõvel elvettek vala az Abimélek Szolgái.
26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda Mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.
27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és Adá Abiméleknek; és Egymással szövetséget kötének.
28 És külön állíta Ábrahám a Nyájból hét juhot.
29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire Való e hét juh, melyet külön állítál?
30 És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy Bizonyságúl legyenek nékem, hogy én ástam ezt a Kútat.
31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.
32 Megköték Tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.
33 Ábrahám pedig tamariskus-Fákat ültete Beérsebában, és Segítségûl Hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.
34 És sok ideig Tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén. hite, engedelmessége. Új igéretek. Nákhor nemzetsége.