1 Mózes 1
1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység Színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3 És monda Isten: Legyen Világosság: és lõn Világosság.
4 És Látá Isten, hogy Jó a Világosság; és Elválasztá Isten a Világosságot a setétségtõl.
5 És nevezé Isten a Világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé Éjszakának: és lõn este és lõn reggel; elsõ nap.
6 És monda Isten: Legyen mennyezet a Víz között, a mely Elválaszsza a vizeket a vizektõl.
7 Teremté Tehát Isten a mennyezetet, és Elválasztá a mennyezet alatt Való vizeket, a mennyezet felett Való vizektõl. És úgy lõn.
8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, Második nap.
9 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt Való vizek egy helyre, hogy tessék meg a Száraz. És úgy lõn.
10 És nevezé Isten a Szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És Látá Isten, hogy Jó.
11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, Maghozó fûvet, Gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.
12 Hajta Tehát a föld gyenge fûvet, Maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ Fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És Látá Isten, hogy Jó.
13 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.
14 És monda Isten: Legyenek Világító testek az ég mennyezetén, hogy Elválaszszák a nappalt az Éjszakától, és legyenek jelek, és Meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.
15 És legyenek Világítókúl az ég mennyezetén, hogy Világítsanak a földre. És úgy lõn.
16 Teremté Tehát Isten a két nagy Világító testet: a nagyobbik Világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik Világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy Világítsanak a földre;
18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az Éjszakán, és Elválaszszák a Világosságot a setétségtõl. És Látá Isten, hogy Jó.
19 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.
20 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl: és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének Színén.
21 És teremté Isten a nagy Vízi állatokat, és mindazokat a Csúszó-Mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle Szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És Látá Isten, hogy Jó.
22 És Megáldá azokat Isten, Mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a Madár is sokasodjék a"földön.
23 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.
24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, Csúszó-Mászó állatokat és Szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.
25 Teremté Tehát Isten a Szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön Csúszó-Mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És Látá Isten, hogy Jó.
26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és Hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön Csúszó-Mászó mindenféle állatokon.
27 Teremté Tehát Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: Férfiúvá és Asszonynyá teremté õket.
28 És Megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és Hajtsátok birodalmatok Alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön Csúszó-Mászó mindenféle állatokon.
29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden Maghozó fûvet az egész föld Színén, és minden Fát, a melyen Maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön Csúszó-Mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket adom eledelûl. És úgy lõn.
31 És Látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen Jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.