Ezsdrás 9

1  Minekutána ezek elvégezõdének, jövének Hozzám a fõemberek, Mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem Különíték el magokat e Tartományok népeitõl, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna;

2  Mert ezek Leányai közûl vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e Tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és fõemberek Valának elsõk e bûnben.

3  Mihelyt e dolgot meghallottam, Megszaggatám Alsó-és felsõ Ruhámat, s téptem fejem Hajszálait és Szakállamat, és veszteg ültem.

4  És Hozzám gyûlének Mindnyájan, a kik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a Fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig.

5  Az estveli áldozatkor pedig felkeltem Sanyargatásomból, Megszaggatván Alsó-és felsõ Ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez.

6  És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én Orczámat te Hozzád, mert a mi álnokságaink felûlhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek!

7  A mi Atyáink Napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi Királyaink és a mi papjaink a földi Királyok kezébe, fegyver által Rabságra és Ragadományra és Orczapirulásra, a mint ez e mai nap is van.

8  És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az õ szent helyén, hogy így Megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy Megelevenítsen bennünket egy kissé a mi Szolgaságunkban.

9  Mert Szolgák vagyunk mi, de Szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem Hozzánk Fordítá Irgalmasságát Persiának Királyai elõtt, hogy Megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk Házát s Megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk Bátorságos Lakást Júdában és Jeruzsálemben.

10  És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek Után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat,

11  A melyeket Parancsoltál Szolgáid, a Próféták által, Mondván: A föld, melyre bementek, hogy Bírjátok azt, Tisztátalan föld, a Tartományok népeinek Tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétõl a Másikig Tisztátalanságukban;

12  Annakokáért Leányaitokat ne Adjátok az õ fiaiknak és az õ Leányaikat ne vegyétek a ti fiaitoknak, és ne keressétek Barátságukat, sem javokat soha, hogy megerõsödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképen Adhassátok azt fiaitoknak mindörökké.

13  Mindazok Után pedig, a mik Reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bûneink miatt érdemeltük volna, s Adád nékünk e maradékot,

14  Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni Reánk mindaddig, Míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem Hírmondónk ne legyen?

15  Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert Meghagytál minket maradék Gyanánt, mint e mai nap Bizonyítja. Ímé elõtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg elõtted e miatt!