Ezékiel 35

1  És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

2  Embernek fia! vesd tekintetedet Seir hegyére, és Prófétálj ellene.

3  És mondjad néki: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Seir hegye, és Kinyújtom kezemet Reád, s teszlek Pusztaságok Pusztaságává.

4  Városaidat Pusztaságra vetem, és te Pusztulásra jutsz, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

5  Mivelhogy örökkévaló gyûlölséget tartasz, és Odaadád Izráel fiait a fegyver kezébe veszedelmök idején, az Utolsó vétek idején;

6  Ennekokáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy vérré teszlek téged, és vér kergessen téged. Te nem gyûlölted a vért, a vér kergessen Hát téged.

7  És teszem Seir hegyét Pusztaságok Pusztaságává, és kiirtom belõle az átmenõt és visszatérõt.

8  És betöltöm hegyeit megölöttjeivel; halmaid és völgyeid és minden mélységeid: fegyverrel megölöttek hullanak beléjök.

9  örök Pusztasággá teszlek, és Városaidat ne Lakják, és Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

10  Mivelhogy ezt mondod: Az a két nemzet és az a két föld enyém lesz és örökségûl Bírjuk, holott az Úr ott volt;

11  Annakokáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy a te haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, a melylyel te cselekedtél Irántok Való gyûlölségedbõl; és megjelentem magamat közöttök, mikor Megítéllek.

12  És megtudod, hogy én, az Úr, meghallottam minden szidalmadat, melyeket Izráel hegyei ellen Mondtál, Mondván: Elpusztultak, nékünk adattak ételül;

13  Így kérkedtetek ellenem Szátokkal, s Szórtátok ellenem beszédeiteket: én meghallottam!

14  Így Szól az Úr Isten: Az egész föld örömére Pusztulást hozok Rád.

15  A mint te örültél Izráel Háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; Pusztává légy Seir hegye és mind egészen Edom, és Megtudják, hogy én vagyok az Úr!