Ezékiel 33

1  És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

2  Embernek fia! Szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor Hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe Választ egy férfit õ magok közûl, és õt õrállójokká teszik;

3  És õ Látja jõni a fegyvert a földre, és Megfújja a Trombitát, és meginti a népet;

4  Ha valaki Hallándja a Trombitaszót, de nem hajt az intésre, s Aztán a fegyver eljõ és õt Utóléri: az õ vére az õ fején lesz.

5  Hallotta a Trombitaszót, de nem hajtott az intésre, Tehát az õ vére õ rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.

6  Ha pedig az õrálló Látja a fegyvert jõni, s nem Fújja meg a Trombitát, és a nép nem kap intést, és eljõ a fegyver s Utólér közûlök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett Utól, de vérét az õrálló kezébõl kérem elõ.

7  És te, embernek fia, õrállóul adtalak téged Izráel Házának, hogy ha Szót hallasz Számból, megintsed õket az én nevemben.

8  Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, Halálnak Halálával halsz meg; és te nem Szólándasz, hogy Visszatérítsd a hitetlent az õ útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl Kívánom meg.

9  De ha te megintetted a hitetlent az õ útja felõl, hogy térjen meg Róla, de nem tért meg útjáról, õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

10  Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel Házának: Ezt Mondjátok, Mondván: Bizony a mi bûneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, Mimódon éljünk azért?

11  Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen Halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért Halnátok meg, oh Izráel Háza!?

12  Te pedig, embernek fia, Szólj néped fiaihoz: Az igaznak Igazsága meg nem menti õt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségébõl, és az igaz nem élhet az õ Igazsága által a napon, melyen vétkezendik.

13  Mikor ezt mondom az Igazról: Élvén éljen; és õ Bízván Igazságában, Gonoszságot cselekszik: semmi Igazsága emlékezetbe nem jõ, és Gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.

14  S ha mondom a hitetlennek: Halállal halsz meg; és õ megtér bûnébõl és törvény szerint s Igazságot cselekszik;

15  Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat Megtérít, az életnek parancsolatiban Jár, többé nem cselekedvén Gonoszságot: élvén él, és meg nem hal.

16  Semmi õ vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és Igazságot cselekedett, élvén él.

17  És ezt Mondják néped fiai: Nem Igazságos az Úrnak útja; holott az õ útjok nem Igazságos.

18  Mikor az igaz elfordul az õ Igazságától s Gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.

19  És mikor a hitetlen elfordul az õ hitetlenségétõl és törvény szerint s Igazságot cselekszik, él a miatt.

20  És azt Mondjátok: Nem Igazságos az Úrnak útja; mindeniteket az õ útja szerint ítélem meg, Izráel Háza.

21  És lõn Fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik Hónapban, a Hónap ötödikén, jöve Hozzám egy menekült Jeruzsálembõl, Mondván: Megvétetett a Város!

22  És az Úrnak keze lõn én rajtam este a menekült eljötte elõtt, és Megnyitá Számat, mikorra az Hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék Szám, s nem valék néma többé.

23  És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

24  Embernek fia! azok, kik amaz Elpusztított helyeket Lakják Izráel földjén, ezt Mondják, Mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségûl kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségûl adatott.

25  Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket Bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségûl Kapnátok?

26  Fegyveretekben Bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az õ Felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségûl Kapnátok?

27  Ezt mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullanak el; és a ki a mezõnek Színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erõsségekben és a barlangokban vannak, Döghalállal halnak meg.

28  És teszem a földet Pusztaságok Pusztaságává, s megszünik erõsségének kevélysége, és Puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.

29  És Megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet Pusztaságok Pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.

30  És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felõled a falak mellett s a Házaknak ajtaiban; és egyik a Másikkal Szól, kiki az õ Atyjafiával, Mondván: Jertek, kérlek, és Halljátok: micsoda beszéd az, a mely az Úrtól jõ ki?

31  És eljõnek Hozzád, a hogy a nép össze szokott jõni, s oda ülnek elõdbe, mint az én népem, és Hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedõ énekként veszik azokat ajkokra, Szívök pedig nyereség Után Jár.

32  És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedõ ének, szép Hangú, s mint valamely Jó hegedûs; csak Hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.

33  De ha beteljesednek, mert ímé beteljesednek, Megtudják, hogy Próféta volt közöttök.