Ezékiel 31
1 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a harmadik Hónapban, a Hónap elsején, lõn az Úr szava Hozzám, Mondván:
2 Embernek fia! Szólj a Faraónak, Égyiptom Királyának és az õ Sokaságának: Kihez vagy Hasonló a te Nagyságodban?
3 Ímé, Assúr czédrus vala a Libánonon, szép ágakkal és sûrû galyaival árnyékot Tartó s magas növésû, melynek a felhõkig ért a teteje.
4 Víz nevelte Nagygyá, a mélység vizei tették Magassá, Folyóikkal Körûljárták ültetése földjét, s csak Folyásaikat Bocsáták a mezõ egyéb Fáihoz.
5 Ennekokáért lõn magasb növése a mezõ minden Fájánál: s Megsokasúlának ágai, s Hosszúra nevekedének galyai a sok Víztõl, midõn kiterjeszté azokat.
6 Az õ ágain Csinál vala fészket minden égi Madár, és galyai alatt fiadzott a mezõ minden vada, s árnyékában lakik vala, sok mindenféle nép.
7 És széppé lõn Magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok Víz felé Nyúlik vala.
8 A czédrusok el nem Takarák õt az Isten kertjében, a cziprusok nem Valának Hasonlók ágaihoz, s a Platánoknak nem Valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala Hasonló Hozzá az õ szépségében.
9 Széppé tõm õt az õ sok ágaival, úgy hogy Irígykedett Rá Éden minden Fája az Isten kertjében.
10 Ennekokáért így Szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhõk közé, és Szíve felfuvalkodott az õ Magasságában:
11 Azért adom õt a nemzetek Urának kezébe, Bánjék el vele, Gonoszságáért kiûztem õt.
12 És Kivágták õt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és Leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és Leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott Hagyták õt.
13 Ledõlt törzsökén lakik vala minden égi Madár, és ágaihoz gyûl vala a mezõ minden vada;
14 Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy Víz mellett Való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhõk közé; hogy ne Bízzék önmagában kevélyen senki a Vízivók közûl; mert Mindnyájan Halálra adattak a mélység Országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik Sírgödörbe Szálltak.
15 Így Szól az Úr Isten: Azon a napon, a melyen Sírba Aláméne, Gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és Megtartóztatám Folyóikat, úgy hogy a sok Víz Elzáraték, s Meggyászoltatám õt a Libánonnal, és a mezõ minden Fája elepede miatta.
16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor Leszállítám õt a Sírba együtt velök, kik Sírgödörbe Szállnak; és Vígasztalást võn a mélység Országában Éden minden Fája, a Libánon szépsége és java, minden Vízivó.
17 Ezek is Alászállottak vele a Sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint Segítõtársai árnyékában ülének a nemzetek között.
18 Kihez vagy Hát Hasonló dicsõségben és Nagyságban Éden Fái közt!? Hiszen le fogsz Szállíttatni Éden Fáival a mélység Országába; körûlmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölet tekkel. A Faraó ez és minden Sokasága, ezt mondja az Úr Isten.