Ezékiel 3
1 És Mondá nékem: Embernek fia! a mi elõtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, Szólj az Izráel Házának.
2 Felnyitám azért Számat, és megéteté velem azt a türetet.
3 És Mondá nékem: Embernek fia! hasadat tartsd Jól és belsõ részeidet töltsd meg ezzel a türettel, a melyet adok néked. És megevém azt, és lõn az én Számban, mint az édes méz.
4 És Mondá nékem: Embernek fia! eredj, menj el az Izráel Házához, és Szólj az én szavaimmal nékik.
5 Mert nem valami Homályos Ajkú és nehéz nyelvû néphez küldetel te, hanem az Izráel Házához.
6 Nem sok népekhez, a kik Homályos Ajkúak, és nehéz nyelvûek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha õ Hozzájok küldöttelek volna, õk Hallgatnának Reád.
7 De az Izráel Háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel Háza kemény Homlokú és Megátalkodott Szívû.
8 Ímé keménynyé tettem Orczádat, a milyen az õ Orczájok, és keménynyé homlokodat, a milyen az õ homlokuk.
9 Olyanná, mint a Gyémánt, a mely keményebb a tûzkõnél, tettem a te homlokodat; ne félj tõlök, és meg ne rettenj tekintetöktõl, mert Pártos Ház.
10 És Mondá nékem: Embernek fia! minden beszédimet, a melyeket Szólok néked, vedd Szívedbe, és füleiddel halld meg.
11 És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és Szólj és mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten, vagy Hallják vagy nem.
12 És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés Szavát: Áldott az Úrnak dicsõsége az õ helyérõl.
13 És amaz állatok Szárnyainak Zúgását, a melyek Egymást érik vala, és mellettök a kerekek Csikorgását, és nagy dörgés Szavát.
14 És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén Haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erõs vala.
15 És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a Kébár Folyó mellett, és leülék, õk is ott ülvén; és ott ülék hét nap Némán õ közöttök.
16 És lõn hét nap mulva az Úr szava Hozzám, Mondván:
17 Embernek fia! õrállóul adtalak én téged Izráel Házának, hogy ha Szót hallasz Számból, intsd meg õket az én nevemben.
18 Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak Halálával halsz meg, és te õt meg nem inted és nem Szólasz, hogy Visszatérítsd a hitetlent az õ gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevõ az õ vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl Kivánom meg.
19 De ha te megintetted a hitetlent, és õ meg nem tért hitetlenségébõl és gonosz útjáról: õ az õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
20 És ha elfordul az igaz az õ Igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje Botránkozást: õ meg fog halni; ha meg nem intetted õt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek Igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedbõl Kívánom meg.
21 Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és õ nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.
22 És lõn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott Szólok veled.
23 Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsõsége, hasonlatos ahhoz a dicsõséghez, a melyet a Kébár Folyó mellett Láttam, és Orczámra esém.
24 És jöve belém a lélek, és állata engem a Lábaimra, és Szóla Hozzám és monda nékem: Menj be és Zárd be magadat a te Házadban.
25 És te, oh embernek fia, ímé köteleket vetnek Reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;
26 Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddõzõ Férfiú, mert õk Pártos Ház.
27 Mikor pedig Szólok veled, megnyitom a te Szádat, és mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten: a ki hallja, hallja, a ki nem akarja, nem hallja, mert õk Pártos Ház.