Ezékiel 26
1 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a Hónap elsején, lõn az Úrnak beszéde Hozzám, Mondván:
2 Embernek fia! mivelhogy ezt Mondá Tírus Jeruzsálemre: Haha! eltört a népek kapuja, felém fordulva nyitva van; én megtelek, ha õ elpusztul;
3 Ezokáért így Szól az Úr Isten: Ímé én, Tírus te Reád megyek, és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger felhozza Hullámit.
4 És Elhányják Tírus kõfalait és Lerontják tornyait, s levonszom még Porát is Róla, s kopasz Sziklává teszem õt.
5 Hálók kivetõ helye lesz a tenger közepén, mert én Szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek Ragadománya.
6 És Leányai, kik a mezõségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy Megtudják, hogy én vagyok az Úr.
7 Mert így Szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon Királyát Északról, a Királyok Királyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.
8 Leányaidat ott a mezõségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened Sánczot, és emel ellened paizs-fedelet.
9 És faltörõ Kosával ütteti kõfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.
10 Lovainak Sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek Robogása miatt megrendülnek kõfalaid, mikor bemegy kapuidon, a mint be szoktak menni a megtörött Városba.
11 Lovainak körmeivel tapodja meg minden Utczádat, népedet fegyverrel öli meg, s erõsséged oszlopai a földre dõlnek.
12 És Prédára Hányják Gazdagságodat, és Elragadozzák árúidat, és letörik kõfalaidat, s gyönyörûséges Házaidat Lerontják, és köveidet és Fáidat, s még porodat is a Víz közepére Hányják.
13 És megszüntetem éneklésed Hangosságát, és Cziteráid zengése nem hallatik többé.
14 És kopasz Sziklává teszlek; Hálók kivetõ helye leszel, hogy többé meg ne Építsenek; mert én, az Úr Szóltam, ezt mondja az Úr Isten.
15 Így Szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te Romlásod Zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned Valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!
16 És Leszáll Királyi székérõl a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s Hímes Ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden Szempillantásban, s elborzadnak miattad.
17 És Gyászéneket kezdenek Rólad, és ezt Mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekrõl, te Híres-neves Város, mely hatalmas vala a tengeren, õ és lakosai, a kik félelmökre Valának minden mellettök Lakozóknak!
18 Ímé, rettegnek a szigetek Zuhanásod Napján, és megfélemlenek a tengerben Való szigetek ilyen véged miatt.
19 Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult Várossá teszlek, mint a mely Városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom Reád, hogy Beborítsanak a sok vizek:
20 Akkor levonszlak téged azokkal, kik Sírgödörbe Szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek Országában, a hajdan Pusztaságaiban, együtt azokkal, a kik Sírgödörbe Szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsõségemet az élõknek földén:
21 Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem Találnak, ezt mondja az Úr Isten.