Ezékiel 21
1 És lõn az Úrnak beszéde Hozzám, Mondván:
2 Embernek fia! Fordítsd arczodat Jeruzsálem felé, és Szólj a szent helyek ellen és Prófétálj Izráel földje ellen!
3 És mondjad Izráel földjének: Így Szól az Úr: Ímé, én Reád megyek, és kivonszom kardomat hüvelyébõl, és Kivágok belõled igazat és gonoszt.
4 Azért, hogy Kivágjak belõled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyébõl minden test ellen délrõl északig.
5 És megérti minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyébõl, mert belé többé vissza nem tér.
6 És te, embernek fia, nyögj! Derekad Fájdalmában keserûséggel nyögj szemök Láttára.
7 És lészen, mikor Mondják néked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A Hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden Szív és elerõtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad mint a Víz. Ímé beteljesedett és meglett, ezt mondja az Úr Isten.
8 És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:
9 Embernek fia! Prófétálj és mondjad: Ezt mondta az Úr: Mondjad: fegyver, fegyver! Megélesített és meg is Fényesített!
10 Hogy öldököljön, Megélesíttetett, hogy legyen Villámlása, Megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam e vesszeje megvet minden Fát!
11 És adta azt Megfényesítésre, hogy marokba Fogják; Megélesíttetett az a kard s Megfényesíttetett, hogy Adják a megölõnek kezébe.
12 Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra.
13 Már Megpróbáltatott. De Hát ha a vesszõ maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az Úr Isten!
14 Te pedig, embernek fia, Prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettõs lesz a kard, most harmadszor; öldöklõ kard az, a nagy öldöklõ kard Körûljárja õket.
15 Hogy elolvadjon a Szív, és sokan elhulljanak: minden kapujokban Rájok vetem a kard Villámlását, hisz Villámlásra készült, öldöklésre Kifényesíttetett!
16 Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts elõre, tarts balra, a merre éled Irányozva van.
17 Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, Úr Szólottam.
18 És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:
19 És te, embernek fia, Csinálj magadnak két útat, a melyen jõjjön a babiloni Király kardja; egy földrõl jõjjön ki mind a kettõ; s egy kezet véss föl, a Városba vezetõ út fejénél vésd föl.
20 Utat Csinálj, hogy jõjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, Aztán Júdára, a Körûlkerített Jeruzsálemre.
21 Mert Megáll a babiloni Király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendõt Láttasson; Megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a Májat.
22 Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörõ kosokat, hogy nyissa Száját Ordításra, hogy üssön zajt Trombitával, hogy állasson faltörõ kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön Sánczot, Építsen tornyot.
23 De ez nékik hamis jövendölésnek Látszik: szent esküik vannak nékik Istentõl; ám Õ emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak.
24 Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe Hozzátok vétketeket, midõn Nyilvánvalókká lesznek Gonoszságaitok, hogy Megláttassanak bûneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.
25 És te elvetemedett, te gonosztevõ, Izráel fejedelme, a kinek napja eljött az Utolsó vétek idején:
26 Így Szól az Úr Isten: El a süveggel, le a Koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas és a magas alacsony!
27 Rommá, Rommá, Rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, Míg el nem jõ az, a kié az Uralkodás, és néki adom azt!
28 És te, embernek fia, Prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten Ammon Fiairól és Gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, Megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy Villámljék;
29 De mivel felõled Hiábavalóságot Látnak, Hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok Nyakára, a kiknek napjok eljött az Utolsó vétek idején:
30 Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremttettél, Származásod földjén ítéllek meg téged.
31 És kiontom Reád haragomat, Búsulásom tüzét Fúvom Reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, téged elveszteni.
32 A tûz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az Úr Szóltam.