Ezékiel 20
1 És lõn a hetedik esztendõben, az ötödik Hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közûl megkérdezni az Urat, és leülének elõttem.
2 És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:
3 Embernek fia! beszélj Izráel véneivel, és mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-é? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az Úr Isten.
4 Ítélni akarod õket, ítélni akarsz, embernek fia? add tudtokra Atyáik útálatosságait!
5 És mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen Elválasztám Izráelt, és fölemelém kezemet a Jákób Háza Magvának, és megismertetém magamat velök Égyiptom földjén, és kezemet fölemelém nékik, Mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istentek!
6 Azon a napon felemeltem kezemet nékik, hogy kihozzam õket Égyiptom földjérõl a földre, a melyet kinéztem vala nékik, a mely téjjel és mézzel Folyó, ékessége az minden Tartománynak;
7 És mondék nékik: Kiki az õ szemei útálatosságait elvesse, és Égyiptom Bálványival meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istentek!
8 De Pártot ütének ellenem, s nem Akarának hallgatni Reám. Senki az õ szeme útálatosságait el nem veté és Égyiptom Bálványait el nem Hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm Búsulásomat Rájok, teljessé teszem haragomat rajtok Égyiptom földjének közepette.
9 De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne Gyaláztassék a Pogányok szemei elõtt, a kik közt õk Valának, a kiknek szemei elõtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom õket Égyiptom földjérõl.
10 És Kihozám õket Égyiptom földjérõl, s vivém õket a Pusztába.
11 És Adám nékik parancsolatimat, és törvényimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.
12 És Adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és õ közöttök; hogy Megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.
13 De Pártot üte ellenem Izráel Háza a Pusztában, az én parancsolatimban nem Jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm Búsulásomat Rájok a Pusztában, hogy elveszessem õket.
14 De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne Gyaláztassék a Pogányok szemei elõtt, a kiknek szeme Láttára kihoztam vala õket.
15 És föl is emelém én kezemet nékik a Pusztában, hogy be nem viszem õket a földre, melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel Folyó, ékessége az minden Tartománynak;
16 Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolatimban nem Jártak, és szombataimat megfertéztették, mert Bálványaik Után Járt vala Szívök:
17 Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem õket, és nem vetettem nékik véget a Pusztában.
18 És mondék fiaiknak a Pusztában: A ti Atyáitok parancsolataiban ne Járjatok, és az õ törvényeiket meg ne Tartsátok, s Bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek.
19 Én vagyok a ti Uratok, Istentek; az én parancsolatimban Járjatok, az én törvényimet Tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.
20 És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy Megtudjátok, hogy én vagyok, az Úr, a ti Istenetek.
21 De Pártot ütének a fiak ellenem, parancsolatimban nem Jártak, s törvényeimet meg nem Tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; Mondám azért, hogy kiöntöm Búsulásomat Rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a Pusztában.
22 De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne Gyaláztassék a Pogányok elõtt, a kiknek szeme Láttára kihoztam õket.
23 Föl is emelém én kezemet nékik a Pusztában, hogy elszélesztem õket a Pogányok közé, és Szétszórom õket a Tartományokba;
24 Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s Atyáik Bálványai Után voltak szemeik.
25 És én is adtam nékik nem Jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek.
26 S megfertéztetém õket Ajándékaikkal, mikor tûzön vittek át minden elsõszülöttet, hogy Elpusztítsam õket, hogy Megtudják, hogy én vagyok az Úr.
27 Azért Szólj az Izráel Házának, embernek fia, és mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten: Még ebben is Gyalázattal illettek engem a ti Atyáitok, hogy hûtlenül Elszakadának tõlem:
28 Mikor bevittem õket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sûrû ágú Fát, és ott áldozzák vala az õ áldozatjaikat, és ott Adják vala haragra ingerlõ Ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala Italáldozataikat.
29 És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.
30 Ennekokáért mondjad Izráel Házának: Így Szól az Úr Isten: Nemde a ti Atyáitok Módjára fertéztetitek-é meg magatokat, és az õ útálatosságaik szerint Paráználkodtok-é?
31 És Ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tûzön, fertéztetitek meg magatokat minden Bálványaitok elõtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel Háza? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!
32 És a mi lelketekben Támadt, semmiképen sem lesz meg, hogy azt Mondjátok: Leszünk olyanok, mint a Pogányok, mint a Tartományok nemzetségei, Szolgálván Fának és kõnek.
33 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erõs kézzel és Kinyújtott karral és kiontott Búsulással uralkodom rajtatok.
34 És kiviszlek titeket a népek közûl, és egybegyûjtelek titeket a Tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erõs kézzel és Kinyújtott karral és kiontott Búsulással;
35 És vezetlek titeket a népek Pusztájára, hol szemtõl-szembe törvénykezem veletek.
36 A mint törvénykeztem a ti Atyáitokkal Égyiptom földének Pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az Úr Isten.
37 És átviszlek titeket a vesszõ alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.
38 És Kitisztítom közületek a Pártosokat és az ellenem Támadókat, és a földrõl, a melyen jövevények voltak, kihozom õket, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy Megtudják, hogy én vagyok az Úr!
39 Ti pedig, Izráel Háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek Járjon az õ Bálványai Után és Szolgáljon azoknak; de Azután bizony, hallgatni fogtok Rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek Ajándékitokkal és Bálványaitokkal.
40 Mert az én szent hegyemen, Izráelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog Szolgálni nékem Izráel egész Háza együtt azon a földön; ott kedvelem õket, ott Kivánom meg a ti áldozataitokat és Ajándékitoknak elsõ zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.
41 Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közûl és egybegyûjtelek titeket a Tartományokból, melyekben elszéledtetek, és megszenteltetem ti bennetek a Pogányok szemei elõtt.
42 És Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti Atyáitoknak.
43 És ott megemlékeztek útaitokról s minden cselekedeteitekrõl, melyekkel magatokat megfertéztettétek, s Megútáljátok ti magatokat minden Gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.
44 És Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izráel Háza, ezt mondja az Úr Isten!
45 És lõn az Úrnak beszéde Hozzám, Mondván:
46 Embernek fia! Fordítsd Orczádat délre, és Szólj dél felé és Prófétálj a déli mezõ erdeje ellen!
47 És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét, így Szól az Úr Isten: Ímé, én tüzet Gyújtok benned, hogy megemészszen te benned minden zöldelõ és minden Aszú Fát. Meg nem aluszik a Lángoló Láng, és megég a miatt minden orcza déltõl északig.
48 És Meglátja minden test, hogy én, az Úr Gyújtottam meg azt, mert meg nem aluszik.
49 És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ezek azt Mondják nékem: Hát nem példabeszédekben beszél ez?