Ezékiel 15

1  És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

2  Embernek fia! mire Való a szõlõtõke Fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdõ Fái között van?

3  Avagy vesznek-é Abból Fát, hogy valami eszközt Csináljanak belõle? avagy vesznek-é belõle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak Reá?

4  Ímé a tûznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette Már a tûz, és közepe megpörkölõdött, vajjon Való-é valami eszközre?

5  Ímé, Míg ép vala, semmi eszközre nem vala Jó; mennyivel kevésbbé Csinálhatnak belõle valamit most, mikor a tûz megemésztette és megpörkölõdött!

6  Azért így Szól az Úr Isten: A mint a szõlõtõke Fáját az erdõ Fái közûl a tûznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem Lakóit;

7  És ellenök Fordítom arczomat. A tûzbõl jöttek ki és a tûz emészsze meg õket, és Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arczomat ellenök Fordítom.

8  És teszem a földet Pusztasággá, mivelhogy Elpártoltak tõlem, ezt mondja az Úr Isten.