2 Mózes 4
1 Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sõt azt Mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ.
3 Vesd azt--úgymond--a földre. És veté azt a földre és lõn Kígyóvá; és Mózes elfutamodék elõle.
4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki k ezedet és fogd meg a Farkát! És Kinyujtá kezét és Megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében,
5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ Atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe Dugá kezét és Kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a Hó.
7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és Visszadugá kezét kebelébe, és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét Olyanná lõn mint teste.
8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsõ jel Szavára, majd hisznek a Második jel Szavának.
9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor Meríts vizet a Folyóvízbõl és öntsd a Szárazra, és a Víz. a mit a Folyóvízbõl Merítettél, vérré lesz a Szárazon.
10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek Uram, nem vagyok én Ékesenszóló sem Tegnaptól, sem tegnap elõttõl fogva, sem Azóta, hogy Szólottál a te Szolgáddal; mert én nehéz Ajkú és nehéz nyelvû vagyok.
11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott Szájat az embernek? Avagy ki tesz Némává vagy siketté, vagy Látóvá vagy Vakká? Nemde én, az Úr?
12 Most Hát eredj és én lészek a te Száddal, és Megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.
13 Õ pedig monda: Kérlek Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.
14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde Atyádfia néked a Lévi nemzetségbõl Való Áron? Tudom, hogy õ Ékesenszóló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelyt Meglát, örvendezni fog az õ Szívében.
15 Beszélj azért vele, és add Szájába a beszédeket, és én lészek a te Száddal és az õ Szájával és Megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.
16 És õ beszél majd helyetted a néphez és õ lesz néked Száj Gyanánt, te pedig leszesz néki Isten Gyanánt.
17 Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
18 És méne Mózes és visszatére az õ Ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én Atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy Meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged Halálra kerestek vala.
20 És felvevé Mózes az õ feleségét és az õ fiait és felülteté õket a Szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, Meglásd, hogy mindazokat a Csudákat véghez vidd a Faraó elõtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig Megkeményítem az õ Szívét, és nem Bocsátja el a népet.
22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így Szólt az Úr: Elsõszülött fiam az Izráel.
23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy Szolgáljon nékem és te vonakodol Elbocsátani: ímé én megölöm a te elsõszülött fiadat.
24 És lõn az úton, egy Szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala õt ölni.
25 De Czippóra egy éles követ veve és lemetszé az õ Fiának elõbõrét és Lába elé veté Mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.
27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a Pusztába! És elméne és Találkozék vele az Isten hegyénél és Megcsókolá õt.
28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel õt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket Reá Bízott vala.
29 És méne Mózes és Áron és egybegyûtjék Izráel fiainak minden véneit.
30 És Elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé-a jeleket a nép szemei elõtt.
31 És hitt a nép, és megértette, hogy Meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette Nyomorúságukat. És Meghajták magokat és Leborúlának.