2 Mózes 32
1 Mikor Látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrõl Leszállani, egybegyûle a nép Áron ellen és Mondá néki: Kelj fel, Csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk Járjanak; mert nem tudjuk mint lõn dolga ama Férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébõl kihozott.
2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggõket, a melyek feleségeitek, fiaitok és Leányaitok fülein vannak, és Hozzátok én Hozzám.
3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggõket füleirõl, és elvivék Áronhoz.
4 És elvevé kezökbõl, és Alakítá azt vésõvel; így Csinála Abból öntött Borjút. És Szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földérõl.
5 Mikor Látta ezt Áron, Oltárt Építe az elõtt, és Kiálta Áron, Mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
6 Felkelvén azért Másnapon Jó reggel, áldozának Égõáldozattal és Hálaáldozattal is; Azután leüle a nép enni és inni; Azután felkelének Játszani.
7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj Alá; mert megromlott a te néped, a melyet Kihoztál Égyiptom földébõl.
8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, Borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt Mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébõl.
9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony Keménynyakú nép.
10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törûljem el õket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
11 De Mózes esedezék az Úrnak, az õ Istenének Színe elõtt, Mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erõvel és hatalmas kézzel Hoztál vala ki Égyiptomnak földérõl?
12 Miért Mondanák az égyiptomiak, Mondván: Vesztökre vivé ki õket, hogy Elveszítse a hegyek között, és eltörûlje õket a föld Színérõl? Muljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen Való veszedelmet.
13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelrõl a te Szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, Mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyrõl Szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül Bírják azt örökké.
14 És abba Hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala Bocsátani az õ népére.
15 Megfordula azért és megindula Mózes a hegyrõl, kezében a Bizonyság két Táblája; mindkét oldalukon Beírt Táblák, mind egy felõl, mind Más felõl Beírva.
16 A Táblák pedig Isten kezének Csinálmányai Valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a Táblákra.
17 Józsué pedig Hallván a nép Rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a Táborban.
18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyõzetteknek Kiáltása ez, éneklés Hangját hallom én.
19 És mikor közeledett volna a Táborhoz, Látá a Borjút és a Tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébõl a Táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
20 Azután Fogá a Borjút, a melyet Csináltak vala, tûzben megégeté, és Apróra töré Mígnem Porrá lett, és a Vízbe hintvén, Itatá azt az Izráel fiaival.
21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe keverted?
22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.
23 Mert azt Mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elõttünk Járjanak; mert ama Férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérõl kihozott, nem tudjuk mint lõn dolga.
24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le: és nékem ide Adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e Borjú Formáltaték.
25 És Látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron Megvadítá vala õket, ellenségeik Csúfjára,
26 Megálla Mózes a Tábor Kapujában, és monda: A ki az Úré, ide Hozzám! és gyûlének õ Hozzá mind a Lévi fiai.
27 És Szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az Oldalára, menjetek által és vissza a Táboron, egyik Kaputól a Másik kapuig, és kiki ölje meg az õ Attyafiát, Barátját és Rokonságát.
28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népbõl úgymint Háromezer Férfiú.
29 És Mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az õ fia és attyafia ellen, hogy áldása Szálljon ma Reátok.
30 És Másnap monda Mózes a népnek: Nagy bûnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, Talán kegyelmet nyerhetek a ti bûneiteknek.
31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bûnt követett el: mert Aranyból Csinált Magának isteneket.
32 De most Bocsásd meg bûnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedbõl, a melyet írtál.
33 És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvembõl.
34 Most azért eredj: vezesd a népet a Hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy elõtted; és az én Látogatásom Napján ezt az õ bûnöket is Meglátogatom.
35 És megverte az Úr a népet ezért is, a mit cselekedtek a Borjúval, melyet Áron Készített vala.