«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

2 Mózes 32

1  Mikor Látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrõl Leszállani, egybegyûle a nép Áron ellen és Mondá néki: Kelj fel, Csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk Járjanak; mert nem tudjuk mint lõn dolga ama Férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébõl kihozott.

2  És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggõket, a melyek feleségeitek, fiaitok és Leányaitok fülein vannak, és Hozzátok én Hozzám.

3  Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggõket füleirõl, és elvivék Áronhoz.

4  És elvevé kezökbõl, és Alakítá azt vésõvel; így Csinála Abból öntött Borjút. És Szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földérõl.

5  Mikor Látta ezt Áron, Oltárt Építe az elõtt, és Kiálta Áron, Mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!

6  Felkelvén azért Másnapon Jó reggel, áldozának Égõáldozattal és Hálaáldozattal is; Azután leüle a nép enni és inni; Azután felkelének Játszani.

7  Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj Alá; mert megromlott a te néped, a melyet Kihoztál Égyiptom földébõl.

8  Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, Borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt Mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébõl.

9  Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony Keménynyakú nép.

10  Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törûljem el õket: Téged azonban nagy néppé teszlek.

11  De Mózes esedezék az Úrnak, az õ Istenének Színe elõtt, Mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erõvel és hatalmas kézzel Hoztál vala ki Égyiptomnak földérõl?

12  Miért Mondanák az égyiptomiak, Mondván: Vesztökre vivé ki õket, hogy Elveszítse a hegyek között, és eltörûlje õket a föld Színérõl? Muljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen Való veszedelmet.

13  Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelrõl a te Szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, Mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyrõl Szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül Bírják azt örökké.

14  És abba Hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala Bocsátani az õ népére.

15  Megfordula azért és megindula Mózes a hegyrõl, kezében a Bizonyság két Táblája; mindkét oldalukon Beírt Táblák, mind egy felõl, mind Más felõl Beírva.

16  A Táblák pedig Isten kezének Csinálmányai Valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a Táblákra.

17  Józsué pedig Hallván a nép Rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a Táborban.

18  Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyõzetteknek Kiáltása ez, éneklés Hangját hallom én.

19  És mikor közeledett volna a Táborhoz, Látá a Borjút és a Tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébõl a Táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.

20  Azután Fogá a Borjút, a melyet Csináltak vala, tûzben megégeté, és Apróra töré Mígnem Porrá lett, és a Vízbe hintvén, Itatá azt az Izráel fiaival.

21  És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe keverted?

22  Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.

23  Mert azt Mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elõttünk Járjanak; mert ama Férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérõl kihozott, nem tudjuk mint lõn dolga.

24  Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le: és nékem ide Adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e Borjú Formáltaték.

25  És Látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron Megvadítá vala õket, ellenségeik Csúfjára,

26  Megálla Mózes a Tábor Kapujában, és monda: A ki az Úré, ide Hozzám! és gyûlének õ Hozzá mind a Lévi fiai.

27  És Szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az Oldalára, menjetek által és vissza a Táboron, egyik Kaputól a Másik kapuig, és kiki ölje meg az õ Attyafiát, Barátját és Rokonságát.

28  A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népbõl úgymint Háromezer Férfiú.

29  És Mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az õ fia és attyafia ellen, hogy áldása Szálljon ma Reátok.

30  És Másnap monda Mózes a népnek: Nagy bûnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, Talán kegyelmet nyerhetek a ti bûneiteknek.

31  Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bûnt követett el: mert Aranyból Csinált Magának isteneket.

32  De most Bocsásd meg bûnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedbõl, a melyet írtál.

33  És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvembõl.

34  Most azért eredj: vezesd a népet a Hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy elõtted; és az én Látogatásom Napján ezt az õ bûnöket is Meglátogatom.

35  És megverte az Úr a népet ezért is, a mit cselekedtek a Borjúval, melyet Áron Készített vala.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23