2 Mózes 20
1 És Szólá Isten mindezeket az igéket, Mondván:
2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a Szolgálat Házából.
3 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.
4 Ne Csinálj magadnak faragott képet, és semmi Hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5 Ne Imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõnszeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az Atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, a kik engem gyûlölnek.
6 De Irgalmasságot cselekszem Ezerizíglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat Megtartják.
7 Az Úrnak a te Istenednek nevét Hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkûl, a ki az õ nevét Hiába felveszi.
8 Megemlékezzél a Szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
9 Hat napon át Munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se Leányod, se Szolgád, se Szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;
11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért Megáldá az Úr a szombat Napját, és megszentelé azt.
12 Tiszteld Atyádat és Anyádat, hogy Hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
13 Ne ölj.
14 Ne Paráználkodjál.
15 Ne lopj.
16 Ne tégy a te Felebarátod ellen hamis Tanúbizonyságot.
17 Ne Kívánd a te Felebarátodnak Házát. Ne Kívánd a te Felebarátodnak feleségét, se Szolgáját, se Szolgálóleányát, se ökrét, se Szamarát, és semmit, a mi a te Felebarátodé.
18 Az egész nép pedig Látja vala a mennydörgéseket, a Villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És Látja vala a nép, és megrémüle, és Hátrább álla.
19 És Mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket Megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek.
21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala.
22 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok Láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.
23 Ne Csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se Csináljatok magatoknak.
24 Földbõl Csinálj nékem Oltárt, és azon áldozd a te égõ-és Hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek Tehozzád és Megáldalak téged.
25 Ha pedig kövekbõl Csinálsz nékem Oltárt, ne Építsd azt faragott kõbõl: mert a mint Faragó vasadat Rávetetted, megfertõztetted azt.
26 Lépcsõkön se menj fel az én Oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.