«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

2 Mózes 20

1  És Szólá Isten mindezeket az igéket, Mondván:

2  Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a Szolgálat Házából.

3  Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

4  Ne Csinálj magadnak faragott képet, és semmi Hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

5  Ne Imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõnszeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az Atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, a kik engem gyûlölnek.

6  De Irgalmasságot cselekszem Ezerizíglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat Megtartják.

7  Az Úrnak a te Istenednek nevét Hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkûl, a ki az õ nevét Hiába felveszi.

8  Megemlékezzél a Szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

9  Hat napon át Munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

10  De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se Leányod, se Szolgád, se Szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;

11  Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért Megáldá az Úr a szombat Napját, és megszentelé azt.

12  Tiszteld Atyádat és Anyádat, hogy Hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

13  Ne ölj.

14  Ne Paráználkodjál.

15  Ne lopj.

16  Ne tégy a te Felebarátod ellen hamis Tanúbizonyságot.

17  Ne Kívánd a te Felebarátodnak Házát. Ne Kívánd a te Felebarátodnak feleségét, se Szolgáját, se Szolgálóleányát, se ökrét, se Szamarát, és semmit, a mi a te Felebarátodé.

18  Az egész nép pedig Látja vala a mennydörgéseket, a Villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És Látja vala a nép, és megrémüle, és Hátrább álla.

19  És Mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

20  Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket Megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek.

21  Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala.

22  És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok Láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.

23  Ne Csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se Csináljatok magatoknak.

24  Földbõl Csinálj nékem Oltárt, és azon áldozd a te égõ-és Hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek Tehozzád és Megáldalak téged.

25  Ha pedig kövekbõl Csinálsz nékem Oltárt, ne Építsd azt faragott kõbõl: mert a mint Faragó vasadat Rávetetted, megfertõztetted azt.

26  Lépcsõkön se menj fel az én Oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23