2 Mózes 19
1 A harmadik Hónapban Azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földérõl, azon a napon érkezéknek a Sinai Pusztába.
2 Refidimbõl Elindulván, érkezének a Sinai Pusztába és Táborba Szállának a Pusztában; a hegygyel átellenben Szálla pedig ott Táborba az Izráel.
3 Mózes pedig felméne az Istenhez, és Szóla Hozzá az Úr a hegyrõl, Mondván: Ezt mondd a Jákób Házanépének és ezt add Tudtára az Izráel fiainak.
4 Ti Láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas Szárnyakon és magamhoz Bocsátottalak titeket.
5 Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és Megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7 Elméne azért Mózes és Egybehívá a nép véneit és eleikbe Adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8 És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én Hozzád megyek a felhõ Homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És Elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10 Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg õket ma, meg holnap és hogy Mossák ki az õ Ruháikat;
11 És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon Leszáll az Úr az egész nép szeme Láttára a Sinai hegyre.
12 És vess Határt a népnek köröskörûl, Mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, Halállal haljon meg.
13 Ne érintse azt kéz, hanem kõvel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; Akár barom, Akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14 Leszálla azért Mózes a hegyrõl a néphez, és megszentelé a népet, és Megmosák az õ Ruháikat.
15 És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne Közelítsetek.
16 És lõn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, Villámlások és sûrû felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és megrémûle mind az egész Táborbeli nép.
17 És kivezeté Mózes a népet a Táborból az Isten eleibe és Megállának a hegy alatt.
18 Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy Leszállott arra az Úr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19 És a kürt szava Mindinkább erõsödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20 Leszálla Tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és Felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21 És monda az Úr Mózesnek: Menj Alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön elõre az Urat Látni, mert közûlök sokan elhullanak.
22 És a papok is, a kik az Úr eleibe Járulnak, szenteljék meg magokat, hogy Reájok ne rontson az Úr.
23 Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, Mondván: Vess Határt a hegy, körûl, és szenteld meg azt.
24 De az Úr monda néki: Eredj, menj Alá, és jõjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek elõre, hogy feljõjjenek az Úrhoz; hogy Reájok ne rontson.
25 Aláméne azért Mózes a néphez, és Megmondá nékik.