2 Mózes 15
1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és Szólának Mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat Lovasával tengerbe vetett.
2 Erõsségem az Úr és énekem, Szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, Atyámnak Istene, õt magasztalom.
3 Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.
4 A Faraó szekereit és seregét tengerbe vetette, s Válogatott harczosai Belefúltak a veres tengerbe.
5 Elborították õket a Hullámok, kõ Módjára merûltek a mélységbe.
6 Jobbod, Uram, erõ által dicsõûl, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
7 Fenséged Nagyságával Zúzod össze Támadóid, Kibocsátod haragod s megemészti az õket mint Tarlót.
8 Orrod lehelletétõl Feltorlódtak a vizek. És a Futó habok fal Módjára Megálltak; a mélységes vizek megmerevûltek a tenger Szívében.
9 Az ellenség monda: Ûzöm, Utólérem õket, Zsákmányt osztok, Bosszúm töltöm rajtok. Kardomat Kirántom, s kiirtja õket karom.
10 Leheltél lehelleteddel s tenger Borítá be õket; elmerûltek, mint az ólom a nagy vizekben.
11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel Dícsérendõ és csudatévõ?
12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.
13 Kegyelmeddel vezérled te Megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent Lakóhelyedre.
14 Meghallják ezt a népek és megrendûlnek; Filisztea Lakóit reszketés fogja el.
15 Akkor Megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés Szállja meg, elcsügged a Kanaán egész Lakossága.
16 Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod Hatalmától elnémulnak mint a kõ, mig átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
17 Beviszed s Megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak Készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed Építe.
18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr Visszafordítá Reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig Szárazon Jártak a tenger közepén.
20 Akkor Miriám Prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének Utána mind az asszonyok dobokkal és Tánczolva.
21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat Lovasával tengerbe vetett.
22 Ennekutána Elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; Három napig menének a Pusztában és nem Találának vizet.
23 És Eljutának Márába, de nem Ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.
24 És Zúgolódik vala a nép Mózes ellen, Mondván: Mit igyunk?
25 Ez pedig az Úrhoz Kiálta, és mutata néki az Úr egy Fát és beveté azt a Vízbe, és a Víz megédesedék. Ott ada néki Rendtartást és törvényt és ott Megkísérté.
26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek Szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem Bocsátok Reád ama betegségek közûl, a melyeket Égyiptomra Bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te Gyógyítód.
27 És Jutának Élimbe, és ott tizenkét Forrás vala és hetven Pálmafa; és Tábort ütének ott a vizek mellett.