2 Mózes 14
1 És Szóla az Úr Mózesnek, Mondván:
2 Szólj az Izráel fiainak, hogy Fordúljanak vissza és üssenek Tábort Pi-Hahiróth elõtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón elõtt; ezzel átellenben üssetek Tábort a tenger mellett.
3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felõl: Eltévelyedtek ezek e földön; körûlfogta õket a puszta.
4 Én pedig Megkeményítem a Faraó Szívét, és ûzõbe veszi õket, hogy Megdicsõíttessem a Faraó által és minden õ serege által és Megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.
5 És Hírûl vivék az égyiptomi Királynak, hogy elfutott a nép, és Megváltozék a Faraónak és az õ Szolgáinak Szíve a nép Iránt és Mondának: Mit cselekedtünk, hogy Elbocsátottuk Izráelt a mi Szolgálatunkból!
6 Befogata Tehát szekerébe és maga mellé vevé az õ népét.
7 És võn Hatszáz Válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és Hárman-Hárman Valának mindeniken.
8 És Megkeményíté az Úr a Faraó nak, az égyiptomi Királynak Szívét, hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.
9 És az Égyiptombeliek Utánok Nyomulának és elérék õket a tenger mellett, a hol Táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elõtt.
10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz Kiáltának az Izráel fiai.
11 És Mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban Sírok, hogy ide a Pusztába Hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy Kihoztál minket Égyiptomból?
12 Nem ez volt-é a Szó, a mit Szóltunk vala Hozzád Égyiptomban, Mondván: Hagyj békét nékünk, hadd Szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna Szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a Pusztában halnunk meg.
13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, Megálljatok! és nézzétek az Úr Szabadítását, a melyet ma cselekeszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma Láttok, azokat soha többé nem Látjátok.
14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
15 És monda az Úr Mózesnek: Mit Kiáltasz Hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.
16 Te pedig emeld fel a te Pálczádat és Nyújtsd ki kezedet a tengerre és Válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai Szárazon menjenek át a tenger közepén.
17 Én pedig ímé Megkeményítem az Égyiptombeliek Szívét, hogy bemenjenek Utánok, és Megdicsõíttetem a Faraó által és az õ egész serege által, szekerei és lovasai által.
18 És Megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd Megdicsõíttetem a Faraó által, az õ szekerei és lovasai által.
19 Elindúla azért az Istennek Angyala, a ki Jár vala az Izráel Tábora elõtt, és méne mögéjök; a felhõ-oszlop is Elindúla elõlök s mögéjök álla.
20 És oda méne az Égyiptombeliek Tábora és az Izráel Tábora közé; így lõn a felhõ és a setétség; az Éjszakát pedig Megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem Közelítettek Egymáshoz.
21 És Kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel Hajtá a tengert és Szárazzá tevé a tengert, és kétfelé Válának a vizek.
22 És Szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal Gyanánt Valának nékik jobbkezök és balkezök felõl.
23 Az Égyiptombeliek pedig Utánok Nyomúlának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.
24 És lõn hajnalkor, Rátekinte az Úr az Égyiptombeliek Táborára a tûz-és felhõ-Oszlopból és Megzavará az Égyiptombeliek Táborát.
25 És Megállítá szekereik kerekeit és nehezen Vonszoltatá azokat. És Mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen.
26 És Szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az õ szekereikre s lovasaikra.
27 És Kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.
28 Visszatérének Tehát a vizek és Elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek Utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közûlök.
29 De Izráel fiai Szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kõfal Gyanánt Valának nékik jobb-és balkezök felõl.
30 És Megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombe liek kezébõl; és Látá Iráel a megholt Égyiptombelieket a tenger Partján.
31 És Látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr Égyiptomban; félé azért a nép az Urat és Hívének az Úrnak és Mózesnek, az õ Szolgájának.