2 Mózes 10

1  És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én Keményítettem meg az õ Szívét és az õ Szolgáinak Szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.

2  És azért hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad Fiának Hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

3  És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és Mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat Megalázni én elõttem? Bocsásd el az én népemet, hogy Szolgáljanak nékem.

4  Mert ha te nem akarod az én népemet Elbocsátani, ímé én holnap Sáskát hozok a te Határodra.

5  És Elborítja a földnek Színét, úgy hogy nem lesz Látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégesõ Után, és megemészt minden Fát, mely néktek sarjadzik a mezõn.

6  És betöltik a te Házaidat, és minden Szolgáidnak Házát és minden Égyiptombelinek Házát, a mit nem Láttak a te Atyáid, sem a te Atyáid atyjai, a Mióta e földön vannak mind e mai napig. És Megfordúla s kiméne a Faraó elõl.

7  A Faraó Szolgái pedig Mondának õnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk Romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy Szolgáljanak az Úrnak az õ Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?

8  És Visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, Szolgáljatok az Urnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?

9  Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és Leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk.

10  Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint Elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.

11  Nem úgy! menjetek el ti férfiak és Szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt Kívántátok. És elûzék õket a Faraó Színe elõl.

12  És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a Sáskáért, hogy jõjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fûvét; mindazt a mit a jégesõ meghagyott.

13  Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet Támaszta a földre. Mire reggel lõn, a keleti szél Felhozá a Sáskát.

14  És feljöve a Sáska egész Égyiptom földére s nagy Sokasággal Szálla le Égyiptom egész Határára. Annak elõtte sem volt olyan Sáska s Ezután sem lesz olyan.

15  És Elborítá az egész föld Színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fûvét és a Fának minden gyümölcsét, a mit a jégesõ meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a Fán, sem a mezõnek fûvén egész Égyiptom földén.

16  Akkor a Faraó siete Hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.

17  Most Annakokáért Bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és Imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a Halált Fordítsa el én tõlem.

18  És kiméne Faraó elõl és Imádkozék az Úrhoz.

19  És Fordíta az Úr igen erõs nyugoti szelet, és Felkapá a Sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy Sáska sem marada egész Égyiptom Határán.

20  De az Úr Megkeményíté a Faraó Szívét, és nem Bocsátá el az Izráel fiait.

21  És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig Tapintható setétség.

22  És Kinyujtá Mózes az õ kezét az ég felé, és lõn sûrû setétség egész Égyiptom földén Három napig.

23  Nem Látták Egymást, és senki sem kelt fel az õ helyébõl Három napig; de Izráel minden Fiának Világosság vala az õ lakhelyében.

24  Akkor Hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, Szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.

25  Mózes pedig monda: Sõt Inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égõ-áldozatra Valókat, hogy Megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.

26  És velünk jõnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert Azokból veszünk, hogy Szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel Szolgálunk az Úrnak, Míg oda nem jutunk.

27  De az Úr Megkeményíté a Faraó Szívét, és nem Akará õket Elbocsátani.

28  És monda néki a Faraó: Menj el elõlem; Vigyázz magadra, hogy többé az én Orczámat ne Lásd; mert a mely napon az én Orczámat Látod, meghalsz.

29  Mózes pedig monda: Helyesen Szólál. Nem Látom többé a te Orczádat.