Eszter 7

1  És elméne a Király és Hámán a Lakomára, Eszter Királynéhoz.

2  És monda a Király Eszternek Másodnapon is, Borivás közben: Mi a te Kivánságod Eszter Királyné? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az Országnak fele is, meglészen.

3  És felele Eszter Királyné, és monda: Ha kegyet Találtam szemeid elõtt, oh Király! és ha a Királynak tetszik, add meg nékem életemet Kivánságomra, és nemzetségemet kérésemre.

4  Mert eladattunk, én és az én nemzetségem, hogy Kipusztítsanak, megöljenek és Megsemmisítsenek minket; ha csak Szolgákul, vagy Szolgálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék, Jóllehet az ellenség nem adna Kárpótlást a Király veszteségéért.

5  És Szóla Ahasvérus Király, és monda Eszternek, a Királynénak: Ki az és hol van az, a kit az õ Szíve erre vitt, hogy azt cselekedné?

6  És monda Eszter: Az ellenség és gyûlölõ, ez a gonosz Hámán! Akkor Hámán megrettene a Király és Királyné elõtt.

7  A Király pedig felkele Haragjában a Borivástól és méne a palotakertbe; Hámán pedig ott maradt, hogy életéért könyörögjön Eszter Királynénál; mert Látta, hogy a Király részérõl elvégeztetett az õ veszte.

8  És mikor a Király visszatért a palota kertébõl a Borivás Házába, Hámán a kerevetre esék, a melyen Eszter vala. Akkor monda a Király: Erõszakot is akar elkövetni a Királynén én Nálam a Házban?! A mint e Szó kijött a Király Szájából, Hámán Arczát befedék.

9  És monda Harbona, az udvarmesterek egyike a Király elõtt: Ímé a fa is, a melyet Készített Hámán Márdokeusnak, a ki a Király Javára Szólott vala, ott áll Hámán Házában, ötven könyöknyi magas. És monda a Király: Akasszátok õt Magát Reá!

10  Felakaszták azért Hámánt a Fára, a melyet Készített Márdokeusnak, és megszünék a Király haragja.