Prédikátor 8

1  Kicsoda Hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok Magyarázatát? Az embernek bölcsesége Megvilágosítja az õ Orczáját; és az õ ábrázatjának erõssége Megváltozik.

2  Én mondom, hogy a Királynak Parancsolatját meg kell õrizni, és pedig az Istenre Való esküvés miatt.

3  Ne siess elmenni az õ Orczája elõl, ne állj Rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.

4  Mivelhogy a Király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit Mívelsz?

5  A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer Nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind idõt, mind ítéletet;

6  Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek Nyomorúsága sok õ rajta.

7  Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, Mimódon lesz az?

8  Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi Hatalmasság nincs a Halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem Bocsátanak: és a Gonoszság nem Szabadítja meg azt, a ki azzal él.

9  Mindezt Láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly idõben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga Kárára.

10  És Azután Láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és nyugalomra mentek; viszont a szent helyrõl kimentek, és elfelejttettek a Városban olyanok, a kik becsületesen cselekedtek. Ez is Hiábavalóság!

11  Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a Gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak Szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.

12  Bár Meghosszabbítja életét a bûnös, a ki Százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen Jó dolgok, a kik az õ Orczáját félik;

13  A hitetlennek pedig nem lesz Jó dolga, és nem Hosszabbítja meg az õ életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek Orczáját.

14  Van Hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; Mondám, hogy ez is Hiábavalóság.

15  Annakokáért dicsérem vala én a Vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e Világon, hanem hogy egyék, igyék és Vígadjon; és ez kisérje õt Munkájában az õ életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.

16  (9:1) Mikor Adám az én Szívemet a bölcseségnek Megtudására, és hogy Megvizsgáljak minden Fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem Lát):

17  (9:2) Akkor eszembe vevém az Istennek minden Dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert Fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.