5 Mózes 5

1  És Szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek Hallására, és Tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!

2  Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.

3  Nem a mi Atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon Mindnyájan és élünk.

4  Színrõl Színre Szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl,

5  (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre, )Mondván:

6  Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a Szolgálatnak Házából.

7  Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

8  Ne Csinálj magadnak faragott képet, és semmi Hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

9  Ne Imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az Atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, a kik engem gyûlölnek;

10  De Irgalmasságot cselekszem Ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat Megtartják.

11  Az Úrnak, a te Istenednek nevét Hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkûl, a ki az õ nevét Hiába felveszi.

12  Vigyázz a szombatnak Napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.

13  Hat napon át Munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.

14  De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se Leányod, se Szolgád, se Szogálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te Szolgád és Szolgálóleányod, mint te magad;

15  És megemlékezzél Róla, hogy szolga Voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és Kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat Napját megtartsad.

16  Tiszteld Atyádat és Anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy Hosszú ideig élj, és hogy Jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.

17  Ne ölj.

18  És ne Paráználkodjál.

19  És ne lopj.

20  És ne tégy a te Felebarátod ellen hamis Tanubizonyságot.

21  És ne Kívánd a te Felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te Felebarátodnak Házát, Szántóföldét; se Szolgáját, se Szolgálóleányát, se ökrét, se Szamarát, és semmit, a mi a te Felebarátodé.

22  Ez ígéket Szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhõ és a Homályosság közepébõl nagy Felszóval, és nem többet; és Felírá azokat két Kõtáblára, és Adá azokat nékem.

23  És lõn, mikor a Szót a setétség közepébõl Halljátok vala, és a hegy tûzzel ég vala, Hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével,

24  És Mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és Nagyságát; és az õ Szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig Láttuk, hogy az Isten emberrel Szól, és ez mégis él.

25  Most Hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még Tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek Szavát, meghalunk;

26  Mert kicsoda az, az összes Halandók közûl, a ki a tûznek közepébõl Szóló élõ Istennek Szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?

27  Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.

28  És Meghallá az Úr a ti beszédetek Szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének Szavát, a mint beszéltek vala Hozzád;mind Jó, a mit beszéltek vala.

29  Vajha így maradna az õ Szívök, hogy félnének engem, és Megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy Jól legyen dolguk nékik és az õ gyermekeiknek mindörökké!

30  Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti Sátoraitokba.

31  Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre Tanítsd meg õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok nékik örökségûl.

32  Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.

33  Mindig azon az úton Járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és Jól legyen dolgotok, és Hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet Bírni fogtok.