5 Mózes 4

1  Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én Tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és Bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti Atyáitoknak Istene ád néktek.

2  Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek Abból, hogy Megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.

3  Szemeitekkel Láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór Után Járt, Kipusztított az Úr, a te Istened te közûled.

4  Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, Mindnyájan éltek e napig.

5  Lássátok, Tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy Bírjátok azt.

6  Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek elõtt, a kik Meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt Mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!

7  Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az õ Istene, mint mi Hozzánk az Úr, a mi Istenünk, Valahányszor Hozzá Kiáltunk?

8  És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és Igazságos végzései Volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!

9  Csak Vigyázz magadra, és õrizd Jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél Azokról, a melyeket Láttak a te szemeid, és hogy el ne Távozzanak a te Szívedtõl teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.

10  El ne felejtkezzél a Napról, a melyen az Úr elõtt, a te Istened elõtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyûjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden idõben, a Míg e földön élnek, és Tanítsák meg fiaikat is.

11  És Elõjárulátok, és Megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és Homályosság vala.

12  És Szóla az Úr néktek a tûz közepébõl. A szavak Hangját ti is Halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem Láttok vala.

13  És kijelenté néktek az õ szövetségét, a melyre nézve Utasított titeket a Tíz ige Teljesítésére, és Felírá azokat két Kõtáblára.

14  Engem is Utasított az Úr abban az idõben, hogy Tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy Bírjátok azt.

15  Õrizzétek meg azért Jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem Láttatok akkor, a mikor a tûznek közepébõl Szólott Hozzátok az Úr a Hóreben;

16  Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely Bálványféle alakot ne Csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;

17  Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdesõ Madárnak, a mely röpked a levegõben;

18  Képére valamely földön Csúszó-Mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévõ vizekben.

19  Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy Meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne Tántorodjál, és le ne Borúlj azok elõtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.

20  Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczébõl, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon vagytok.

21  De én Reám megharaguvék az Úr miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a Jó földre, a melyet az Úr, a te Istened, ád néked örökségûl.

22  Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, és Bírjátok azt a Jó földet:

23  Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségérõl, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne Csináljatok magatoknak faragott képet, Akármihez is Hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.

24  Mert az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ.

25  Hogyha majd fiakat és Unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és Csináltok magatoknak faragott képet, Akármihez is Hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, haragra ingerelvén õt:

26  Bizonyságúl Hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén Hamarsággal elvesztek a földrõl, a melyre átmentek a Jordánon, hogy Bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem Pusztára kipusztultok Róla.

27  És az Úr Szétszór titeket a népek közé, és Szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.

28  És Szolgáltok ott emberi kéz által Csinált isteneknek: Fának és kõnek, a melyek nem Látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.

29  De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is Megtalálod, hogyha teljes Szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt.

30  Mikor Nyomorúságban leéndesz, és Utólérnek téged mindezek az Utolsó idõkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ Szavára;

31  (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem Hágy el téged, sem el nem Veszít, sem el nem felejtkezik a te Atyáidnak szövetségérõl, a mely felõl megesküdt nékik.

32  Mert Tudakozzál csak a régi idõkrõl, a melyek te elõtted voltak, ama Naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétõl az égnek Másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz Hasonló, vagy hallatszott-é ehhez Fogható?

33  Hallotta-é valamely nép a tûz közepébõl Szóló Istennek Szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?

34  Avagy Próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és Válaszszon Magának népet valamely nemzetség közûl, kisértésekkel, jelekkel, Csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, Kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek Láttára?

35  Csak néked adatott Láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen Kívüle több!

36  Az égbõl hallatta veled az õ Szavát, hogy Tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz õ nagy tüzét, és hallottad beszédét a tûz közepébõl.

37  És mivel szerette a te Atyáidat, és Kiválasztotta az õ magvokat is õ Utánok, és kihozott téged az õ Orczájával Égyiptomból, az õ nagy erejével:

38  Hogy kiûzzön Náladnál nagyobb és erõsebb népeket elõled, hogy bevigyen téged, és adja néked az õ földjöket örökségûl, mint a mai napon van:

39  Tudd meg azért e mai napon, és vedd Szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!

40  Tartsd meg azért az õ rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy Jól legyen dolgod és a te fiaidnak te Utánad, és hogy mindenkor Hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

41  Akkor Választa Mózes Három Várost a Jordánon Túl napkelet felé;

42  Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az õ Felebarátját, a ki az elõtt nem gyûlölte vala, és hogy életben maradjon, ha befutott valamelyikbe e Városok közûl.

43  Tudniillik Beczert a Pusztában, a Sík földön a Ruben fiainak, Rámótot Gileádban a Gád fiainak, és Gólánt Básánban a Manasse fiainak.

44  Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé.

45  Ezek a Bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket Szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala,

46  A Jordánon Túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az Emoreusok Királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból kijöttek vala.

47  És Elfoglalák az õ földét, és Ógnak, Básán Királyának földét, az Emoreusok két Királyáét, a kik a Jordánon Túl laknak vala napkelet felõl,

48  Aróertõl fogva, mely az Arnon Patakának Partján van, a Sion hegyéig, a mely a Hermon;

49  És az egész Síkságot a Jordánon Túl napkelet felé, a Síkság tengeréig, a Piszga hegy Aljáig.