«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

5 Mózes 29

1  Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felõl megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivûl, a melyet kötött vala velök a Hóreben.

2  És Elõhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik:: Ti Láttátok mind azt, a mit szemeitek elõtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden õ Szolgájával, és egész földével:

3  A nagy Kísértéseket, a melyeket Láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy Csudákat.

4  De nem adott az Úr néktek Szívet, hogy Jól értsetek, szemeket, hogy Lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.

5  Mindamellett is vezérlettelek titeket a Pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti Ruháitok Rólatok, és a te sarud nem kopott le Lábadról.

6  Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem Részegítõ italt nem ittatok, hogy Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

7  És eljutottatok e helyre, és kijöve elõnkbe Szíhon, Hesbonnak Királya, és Og, Básánnak Királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük õket.

8  És elvettük az õ földjöket, és odaadtuk örökségûl a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.

9  Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.

10  Ti e napon Mindnyájan az Úr elõtt, a te Istened elõtt álltok: a ti fõembereitek, törzseitek, véneitek és a ti Tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;

11  A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te Táborodban van, sõt Favágóid és Vízmerítõid is;

12  Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az õ esküjével Erõsített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;

13  Hogy az õ népévé emeljen ma téged, õ pedig legyen néked Istened, a miképen Szólott néked, és a miképen megesküdt a te Atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

14  És nem csak ti veletek kötöm én a szövetséget, és ez esküvéses kötést,

15  Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt; és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.

16  (Mert ti Tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemztek között, a kiken általjöttetek.

17  És Láttátok az õ Undokságaikat és Bálványaikat: Fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek Nálok vannak.)

18  Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek Szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktõl, hogy elmenjen és Szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg-és ürömtermõ gyökér!

19  És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja Magát az õ Szívében, ezt Mondván: Békességem lesz nékem, ha a Szívem gondolata szerint Járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):

20  Nem akar majd az Úr annak Megbocsátani, sõt felgerjed akkor az Úrnak haragja és Búsulása az ilyen ember ellen, és Rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég Alól.

21  És Kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közûl, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.

22  És ezt fogja mondani a következõ nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti Utánatok Támadnak, és az idegen, a ki messze földrõl jön el, ha Látni Fogják e földnek Csapásait és Nyomorúságait, a melyekkel Megnyomorította azt az Úr:

23  Kénkõ és Só égette ki egész földjét, be sem vethetõ, semmit nem terem, és semmi fû sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádámnak és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr Haragjában és Búsulásában.

24  Azt Fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?

25  És ezt Mondják majd: Azért, mert Elhagyták az Úrnak, az õ Atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta õket Égyiptom földérõl;

26  És elmentek és Szolgáltak idegen isteneket, és Imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.

27  És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy Reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.

28  És Kigyomlálta õket az Úr az õ földjökrõl Haragjában, Búsulásában és nagy Indulatjában; és vetette õket Más földre, a mint mai nap is van.

29  A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét Beteljesítsük.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23