5 Mózes 26
1 Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségûl, és Bírni fogod azt, és lakozol abban:
2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjébõl, a melyet szerezz a te földedbõl, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd Kosárba és menj oda a helyre, a melyet Kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az õ neve;
3 És menj be a paphoz, a ki abban az idõben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr, elõtt, a te Istened elõtt, hogy bejöttem a földre, a mely felõl megesküdt az Úr a mi Atyáinknak, hogy nékünk adja.
4 És a pap vegye el a kosarat kezedbõl, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek Oltára elé.
5 És Szólj, és mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt; Veszendõ Mesopotámiai vala az Atyám, és Aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed Magával; nagy, erõs és temérdek néppé lõn ottan.
6 Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és Nyomorgatának minket, és vetének Reánk kemény Szolgálatot.
7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi Atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi Szónkat, és megtekintette a mi Nyomorúságunkat, Kínunkat és Szorongattatásunkat;
8 És kihozott minket az Úr Égyiptomból erõs kézzel, Kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és Csudákkal;
9 És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a téjjel és mézzel Folyó földet.
10 Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem Adtál Uram. És rakd le azt az Úr elõtt, a te Istened elõtt, és Imádkozzál az Úr elõtt, a te Istened elõtt;
11 És örömet Találj mindabban a Jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te Házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
12 Ha a harmadik esztendõben, a tizednek esztendejében, minden termésedbõl egészen megadod a tizedet, és adod a Lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és Jól lakjanak:
13 Akkor ezt mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt: Kitakarítottam a szent részt a Házból, és oda adtam azt a Lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet Parancsoltál nékem; nem Hágtam át egyet sem a te Parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
14 Nem ettem belõle Gyászomban, nem Pusztítottam belõle Tisztátalanúl, és halottra sem adtam belõle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek Szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
15 Tekints Alá a te szentségednek Lakóhelyébõl a mennyekbõl, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk Adtál, a mint megesküdtél vala a mi Atyáinknak, a téjjel és mézzel Folyó földet.
16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes Szívedbõl és teljes lelkedbõl!
17 Azt Kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy Járhass az õ útain, megtudhassad az õ rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az õ Szavának;
18 Az Úr pedig azt Kívánja ma kimondatni veled, hogy az õ tulajdon népévé leszesz, a miképen Szólott néked, és minden õ Parancsolatát megtartod,
19 Hogy feljebb Valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, Dícséretben, névben és dicsõségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.