5 Mózes 20
1 Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és Látsz lovakat, szekereket, Náladnál nagyobb Számú népet: ne félj tõlök, mert veled van az Úr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földérõl.
2 És mikor az ütközethez készültök, álljon elõ a pap, és Szóljon a népnek;
3 És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti Szívetek meg ne Lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek elõttök;
4 Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.
5 Az Elõljárók pedig Szóljanak a népnek, Mondván: Kicsoda az olyan férfi, a ki új Házat Épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és térjen vissza az õ Házába, hogy meg ne haljon a harczban, és Más valaki avassa fel azt.
6 És kicsoda olyan férfi, a ki szõlõt ültetett és nem vette el annak Hasznát? Menjen el, és térjen vissza az õ Házába, hogy meg ne haljon a harczban, és Más valaki vegye el annak Hasznát.
7 És kicsoda olyan férfi, a ki feleséget jegyzett el Magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza Házába, hogy meg ne haljon a harczban, és Más valaki vegye azt el.
8 Még Tovább Szóljanak az Elõljárók a néphez, és ezt Mondják: Kicsoda olyan férfi, a ki félénk és Lágy Szívû? Menjen el, és térjen vissza az õ Házába, hogy az õ atyjafiainak Szíve úgy meg ne olvadjon, mint az õ Szíve,
9 És mikor elvégzik az Elõljárók beszédöket a néphez, állítsanak seregvezéreket a nép élére.
10 Mikor valamely Város Alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel Kínáld meg azt.
11 És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a mely Találtatik abban, Adófizetõd legyen, és Szolgáljon néked.
12 Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harczra kél veled, akkor Zárd azt körûl;
13 És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: Vágj le abban minden finemût fegyver élével:
14 De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, a mi lesz a Városban, az egész Zsákmányolni Valót magadnak Prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtõl Való Zsákmányt, a kiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened.
15 Így cselekedjél mindazokkal a Városokkal, a melyek igen messze esnek tõled, a melyek nem e nemzetek Városai közûl Valók.
16 De e népek Városaiban, a melyeket örökségûl ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;
17 Hanem mindenestõl Veszítsd el õket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;
18 Azért, hogy meg ne Tanítsanak titeket az õ mindenféle útálatosságaik szerint cselekedni, a melyeket õk cselekesznek az õ isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.
19 Mikor valamely Várost hosszabb ideig tartasz Körûlzárva, Hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne Veszítsd annak egy Élõfáját sem, fejszével Vágván azt; hanem egyél Arról, és azt Magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezõnek Fája, hogy ostrom Alá jusson miattad?
20 Csak a mely Fáról tudod, hogy nem gyümölcstermõ, azt Veszítsd el és írtsd ki, és Abból Építs erõsséget az ellen a Város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a Míg leomlik az.