Dániel 9
1 Dáriusnak, az Asvérus Fiának elsõ esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségébõl vala, a ki Királylyá tétetett vala a Káldeusok Országán;
2 Uralkodásának elsõ esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendõk Számát, a melyrõl az Úr ígéje lõn Jeremiás Prófétához, hogy hetven esztendõnek kell eltelnie Jeruzsálem omladékain.
3 És Orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem õt Imádsággal, könyörgéssel, bõjtöléssel, Zsákban és hamuban.
4 És Imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és Vallást tevék, és Mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik õt szeretik és Teljesítik az õ parancsolatait.
5 Vétkeztünk és Gonoszságot Míveltünk, hitetlenûl cselekedtünk és Pártot ütöttünk ellened, és Eltávoztunk a te Parancsolataidtól és ítéleteidtõl.
6 És nem Hallgatánk a te Szolgáidra, a Prófétákra, a kik a te nevedben Szóltak a mi Királyainknak, fejedelmeinknek, Atyáinknak és az Ország egész népének.
7 Tied Uram az Igazság, mienk pedig Orczánk Pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és Távol Valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted õket az õ Gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.
8 Miénk, oh Uram, Orczánk Pirulása, a mi Királyainké, fejedelmeinké és Atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.
9 A mi Urunké Istenünké az Irgalmasság és a Bocsánat, mert Pártot ütöttünk ellene;
10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek Szavára, hogy Járjunk az õ törvényeiben, a melyeket elõnkbe adott, az õ Szolgái, a Próféták által.
11 És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te Szódra. Ezért Reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten Szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!
12 És Teljesíté az õ szavait, a melyeket Szóla ellenünk és a mi Bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz Reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.
13 A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind Reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine elõtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te Igazságodra.
14 Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt Reánk Hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az õ Szavára.
15 Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földébõl hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!
16 Uram, a te Igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és Búsulásod a te Városodtól, Jeruzsálemtõl, a te szentséges hegyedtõl, mert a mi bûneinkért és a mi Atyáink Hamisságaiért Gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.
17 És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te Szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és Világosítsd meg az Úrért a te Orczádat a te szent helyeden, a mely Elpusztíttatott.
18 Hajtsad, én Istenem, a te füledet Hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi Pusztulásunkat és a Várost, a mely a te nevedrõl neveztetik; mert nem a mi Igazságunkban, hanem a te nagy Irgalmasságodban Bízva terjesztjük elõdbe a mi esedezéseinket.
19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél, tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedrõl neveztetik a te Városod és a te néped!
20 És még Szólék és Imádkozám, és Vallást tevék az én bûnömrõl, és az én népemnek, az Izráelnek bûnérõl; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért;
21 Én még az Imádságot mondom vala, mikor ama Férfiú, Gábriel, a kit elébb a Látomásban Láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.
22 És értésemre Adá, és Szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre Tanítsalak.
23 A te esedezésed kezdetén egy Szózat Támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a Szózatot, és értsd meg a Látomást!
24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent Városodra, hogy vége szakadjon a Gonoszságnak és bepecsételtessék a bûn, és hogy eltöröltessék a Hamisság és elhozassék az örök Igazság, és bepecsételtessék a Látomás és a Próféták, és felkenettessék a Szentek szente.
25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felõl Való Szózat keletkezésétõl a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra Megépíttetnek az Utczák és a Kerítések, még pedig Viszontagságos idõkben.
26 A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a Várost és a szenthelyet Elpusztítja a következõ fejedelem népe; és vége lesz mintegy Vízözön által, és végig tart a Háború, Elhatároztatott a Pusztulás.
27 És egy héten át sokakkal Megerõsíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az Ételáldozatnak, és útálatosságok Szárnyán Pusztít, a Míg az enyészet és a mi Elhatároztatott, a Pusztítóra szakad.