Dániel 8

1  Belsazár Király Uralkodásának harmadik esztendejében Látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak Utánna, a mely elõször jelent meg nékem.

2  És Láték Látomásban; és mikor Láték, Susán Várában voltam, a mely Elám Tartományában van; és Láték Látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.

3  És felemelém szemeimet és Látám, és ímé egy kos álla a folyam elõtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a Másiknál magasabb, és a magasabb késõbb növekedék.

4  Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé, és semmi állat sem állhata meg elõtte, és senki sem Szabadíthata meg kezébõl, és tetszése szerint cselekedék, és Nagygyá lõn.

5  És Míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felõl az egész föld Színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az õ szemei között.

6  És méne a Kétszarvú koshoz, a melyet Láték állani a folyam elõtt; és feléje futa erejének Indulatában.

7  És Látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két Szarvát, és nem vala erõ a kosban Megállani elõtte, és leüté a földre és Megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki õt megmentse annak kezébõl.

8  A kecskebak pedig igen Nagygyá lõn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé.

9  És azok közûl egybõl egy kis szarv Támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a Kívánatos föld felé.

10  És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregbõl és a Csillagokból, és azokat Megtapodá.

11  És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tõle a mindennapi áldozatot, és Elhányattaték az õ szentségének helye.

12  És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az Igazságot, és cselekszik, és Jó szerencséje van.

13  És hallék egy szentet Szólni; és monda egyik szent annak, a ki Szól vala: Meddig tart e Látomás a mindennapi áldozat és a Pusztító vétek felõl? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?

14  És monda nékem: Kétezer és Háromszáz estvéig és reggelig, Azután kiderül a szenthely Igazsága.

15  És lõn, hogy mikor én, Dániel, Látám e Látomást és keresém az értelmét: ímé elõmbe álla egy Férfiúhoz Hasonló alak.

16  És emberi Szót hallék az Ulai közén; Kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a Látást!

17  És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és Orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az Utolsó idõre Szól ez a Látomás.

18  És mikor Szóla velem, ájultan esém Orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;

19  És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végsõ idõre Szól.

20  Az a Kétszarvú kos, melyet Láttál, Médiának és Persiának Királya.

21  A szõrös kecskebak Görögország Királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között van, az az elsõ Király.

22  Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy Ország Támad Abból a nemzetbõl, de nem annak erejével.

23  És ezek Országai Után, mikor elfogynak a gonoszok, Támad egy kemény Orczájú, Ravaszságokhoz értõ Király.

24  És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és Csudálatosképen Pusztít és Jó szerencsével halad és cselekszik, és Elpusztítja az erõseket és a szenteknek népét.

25  És a maga eszén Jár, és szerencsés lesz az álnokság az õ kezében, és Szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sõt a fejedelmek fejedelme ellen is Feltámad, de kéz nélkûl rontatik meg.

26  És az estvérõl és reggelrõl Való Látomás, a mely megmondatott, Igazság; te azonban pecsételd be e Látomást, mert sok napra Való.

27  És én, Dániel, Elájulék és beteg valék Néhány napig, de felkelék és a Király Dolgát végezém; és álmélkodám ezen a Látáson, és senki sem értette.