Dániel 6
1 Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé Százhúsz Tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek.
2 És azok fölé Három Igazgatót, a kik közûl egy vala Dániel, hogy a Tiszttartók nékik adjanak Számot, és a Királynak semmi Károsodása ne legyen.
3 Akkor ez a Dániel Felülhaladá az Igazgatókat és a Tiszttartókat, mivelhogy Rendkívûli lélek volt benne, úgy hogy a Király õt Szándékozék tenni az egész birodalom fölé.
4 Akkor az Igazgatók és Tiszttartók igyekvének okot Találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem Találhatának; mert hûséges volt, és semmi Fogyatkozás, sem vétek nem Találtaték benne.
5 Akkor Mondák azok a férfiak: Nem Találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem Találhatunk ellene valamit az õ Istenének törvényében!
6 Akkor azok az Igazgatók és Tiszttartók berohantak a Királyhoz, és így Szólának: Dárius Király, örökké élj!
7 Tanácsot tartottak az Ország összes Igazgatói: a Helytartók, fejedelmek, Tanácsosok és Kormányzók, hogy Királyi végzés hozassék, és erõs tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentõl vagy embertõl, Tekívüled, oh Király, vettessék az Oroszlánok vermébe.
8 Most azért, oh Király, Erõsítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne Változtassék a médek és Persák vissza nem Vonható törvénye szerint.
9 Annak Okáért Dárius Király adott írást és tilalmat.
10 Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az õ Házába; és az õ felsõ termének ablakai nyitva Valának Jeruzsálem felé; és Háromszor Napjában térdeire esék, könyörge és Dícséretet tõn az õ Istene elõtt, a miként azelõtt cselekszik vala.
11 Akkor azok a férfiak berohantak és Megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az õ Istene elõtt.
12 Ekkor bemenének, és Mondák a Királynak a Király tilalma felõl: Nem Megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentõl vagy embertõl harmincz napig, Tekívüled oh Király, vettessék az Oroszlánok vermébe? Felele a Király és monda: Áll a Szó! a médek és Persák vissza nem Vonható törvénye szerint.
13 Erre felelének, és Mondák a Királynak: Dániel, a ki a Júdabeli foglyok fiai közûl Való, nem becsül téged, oh Király, sem a tilalmat, a mit Megírtál; hanem Háromszor Napjában elkönyörgi könyörgését.
14 Akkor a Király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és Szíve szerint azon volt, hogy Dánielt Megszabadítsa, és napnyugotig törekedék õt megmenteni.
15 Erre azok a férfiak berohantak a Királyhoz, és Mondák a Királynak: Tudd meg, Király, hogy ez a médek és Persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a Király rendel, meg ne Változtassék.
16 Erre Szóla a Király, és Elõhozák Dánielt, és veték az Oroszlánok vermébe. Szóla a Király, és Mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen Szolgálsz, õ Szabadítson meg téged!
17 És Hozának egy követ, és oda tevék a verem Szájára, és megpecsétlé a Király az õ gyürûjével és az õ fõembereinek gyürûjével, hogy semmi meg ne Változtassék Dánielre nézve.
18 Erre Eltávozék a Király az õ Palotájába, és étlen tölté az Éjszakát, és Vigasságtevõ Szerszámokat sem hozata eléje; kerülte õt az álom.
19 Hajnalban a Király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az Oroszlánok verméhez méne.
20 És mikor közel ére a veremhez, Szomorú Szóval Kiálta Dánielnek; Szóla a Király, és monda Dánielnek: Dániel! az élõ Istennek Szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen Szolgálsz, meg tudott-é Szabadítani téged az Oroszlánoktól?
21 Akkor Dániel Szóla a Királynak: Király, örökké élj!
22 Az én Istenem Elbocsátá az õ Angyalát, és Bezárá az Oroszlánok Száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak Találtattam õ elõtte és te elõtted sem követtem el, oh Király, semmi vétket.
23 Akkor a Király igen örvende, és Dánielt Kihozatá a verembõl. És kivevék Dánielt a verembõl, és semmi sérelem nem Találtaték õ rajta: mert hitt az õ Istenében.
24 És parancsola a Király, és Elõhozák azokat a férfiakat, a kik Dánielt Vádolák, és az Oroszlánok vermébe vettetének mind õk, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem Jutának, a mikor Rájok Rontának az Oroszlánok és minden csontjokat összezúzták.
25 Akkor Dárius Király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, a kik az egész földön Lakozának: Békességtek bõséges legyen!
26 Én tõlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden Országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert õ az élõ Isten, és örökké megmarad, és az õ Országa meg nem romol, és Uralkodása mind végig megtart;
27 A ki megment és Megszabadít, jeleket és Csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki Megszabadította Dánielt az Oroszlánok Hatalmából.
28 És ennek a Dánielnek Jó szerencsés lõn dolga a Dárius Országában és a persa Czírus Országában.