Ámos 6

1  Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jõ az Izráelnek Háza!

2  Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és Szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az Országok, és vajjon szélesebb-é azoknak Határa a ti Határotoknál?

3  A kik a veszedelem Napját messze Gondoljátok, és az erõszaknak széket emeltek;

4  A kik Elefántcsont pamlagon hevernek, és az õ Nyoszolyáikban Elnyújtózkodnak, és a Nyáj Legjavából és a kihizlalt Borjakból Lakmároznak.

5  A kik Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi;

6  A kik a bort serlegekkel Iszszák, és Szín-olajjal kenegetõznek, és nem Búsulnak a József Romlásán:

7  Most azért is õk vitetnek el a Számûzöttek élén, és vége szakad a Nyújtózkodók Dáridózásának.

8  Megesküdt az Úr Isten az õ életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyûlölöm az õ Palotáit; azért Prédára vetem a Várost mindenestõl.

9  És ha egy Házban Tíz ember maradna is meg, még az is meghal;

10  És mikor felemeli õt az õ Barátja és megégetõje, hogy kivigye a holttetemeket a Házból, azt mondja annak, a ki a Ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt is mondja: Csitt! mert nem szabad Említeni az Úrnak nevét!

11  Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy Házat repedezésekkel, és a kicsiny Házat Hasadozásokkal.

12  Vajjon futhatnak-é a lovak a Sziklán? Felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az Igazság gyümölcsét pedig ürömmé?!

13  A kik örültök a Hiábavaló dolognak, és a kik ezt Mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak szarvakat?

14  Ímé, bizony népet Indítok ellened, oh Izráel Háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a Hámáti úttól az Arába Patakjáig.