Ámos 4
1 Halljátok meg e beszédet Básánnak ünõi, a kik Samaria hegyén vagytok; a kik Nyomorgatjátok a szegényeket, Megrontjátok az ügyefogyottakat, a kik azt Mondják az õ uroknak: Hozd elõ, hadd igyunk!
2 Megesküdt az Úr Isten az õ szentségére, hogy ímé napok következnek Reátok, a mikor szigonyokkal visznek el titeket, és a ti maradékotokat Halászó horgokkal.
3 És a réseken mentek ki, mindenikõtök egyenest; és a Hermónba vettettek, ezt mondja az Úr.
4 Menjetek Béth-Elbe és vétkezzetek, Szaporítsátok a vétkeket Gilgálban. Vigyétek fel reggelente áldozataitokat, és harmad-naponként tizedeiteket.
5 Kovászosból Gyújtsatok Hálaáldozatot; Ajánljatok önkéntes áldozatokat, Híreszteljétek; mert így szeretitek, Izráel fiai, azt mondja az Úr Isten.
6 De én is Bocsátottam Rátok fogak Tisztaságát minden Városaitokban és kenyérszükséget minden helységeitekben, és még sem tértetek vissza Hozzám, ezt mondja az Úr.
7 De én is megvontam tõletek az esõt, Három Hónappal az Aratás elõtt, és esõt adtam egy Városra, Más Városra pedig nem adtam esõt. Az egyik rész esõt kapott, az a rész pedig, a melyre nem esett esõ, Megszáradott.
8 És két-Három Város Tántorgott egy-egy Városba, vizet inni, de meg nem Elégíttettek; és még sem tértetek vissza Hozzám, ezt mondja az Úr.
9 Megvertelek titeket Szárazsággal és Ragyával; kerteiteknek, szõlõiteknek, Fügefáitoknak és Olajfáitoknak nagy részét megette a Sáska; és még sem tértetek vissza én Hozzám, ezt mondja az Úr.
10 Döghalált Bocsátottam Rátok, mint Égyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, Fogságra vitettem lovaitokat; és Táborotok bûzét egész orrotokig emeltem, és még sem tértetek vissza Hozzám, ezt mondja az Úr.
11 Felforgattam közûletek többeket, a mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és Olyanokká lettetek, mint a tûzbõl kikapott üszök; és még sem tértetek vissza Hozzám, ezt mondja az Úr.
12 Azért Hát ekképen cselekeszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképen cselekeszem veled, készülj Istened elé, oh Izráel!
13 Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az õ Gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé Változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr õ, a Seregeknek Istene az õ neve.