Apostolok 22
1 Atyámfiai, férfiak és Atyák, Hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat elõttetek mentem.
2 Mikor pedig Hallották, hogy Zsidó nyelven Szól Hozzájok, még Inkább nyugalmat Tanusítottak. És monda:
3 Én Zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a Városban a Gamáliel Lábainál, Taníttattam az Atyák törvényének Pontossága szerint, Buzgó lévén az Istenhez, miként ti Mindnyájan vagyok ma:
4 És ezt a Tudományt üldöztem mind Halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
5 Miképen a fõpap is Bizonyságom nékem, és a véneknek egész Tanácsa; kiktõl leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az Odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bûnhõdjenek.
6 Lõn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, Déltájban nagy hirtelenséggel az égbõl nagy Világosság Sugárzott körûl engem.
7 És leesém a földre, és hallék Szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a Názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
9 A kik pedig velem Valának, a Világosságot ugyan Látták, és megrémültek; de annak Szavát, a ki velem Szól vala, nem Hallották.
10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott Megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
11 Mikor pedig nem Láték annak a Világosságnak dicsõsége miatt, a velem Valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélõ Férfiú, kirõl az ott Lakó Zsidók mind Jó Bizonyságot tesznek,
13 Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul Atyámfia, nyerd vissza szemed Világát. És én azon Szempillantásban Reá tekintettem.
14 Õ pedig monda: A mi Atyáinknak Istene Választott téged, hogy megismerd az õ Akaratát, és Meglásd amaz Igazat, és Szót hallj az õ Szájából.
15 Mert leszel néki Tanúbizonysága minden embernél azok felõl, a miket Láttál és Hallottál.
16 Most Annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bûneidet, Segítségül Híván az Úrnak nevét.
17 Lõn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és Imádkozám a templomban, Elragadtatám lelkemben,
18 És Látám õt, ki ezt Mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálembõl: mert nem veszik be a te Tanúbizonyságtételedet én felõlem.
19 És én mondék: Uram, õk magok Tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem Zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:
20 És mikor ama te Mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az õ megöletését, és õrizém azoknak köntösét, a kik õt megölték.
21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a Pogányok közé.
22 Hallgatják vala pedig õt e Szóig; de most felemelék szavokat, Mondván: Töröld el a Földszínérõl az ilyent, mert nem illik néki élni.
23 Mikor pedig azok Kiabáltak, és köntösüket Elhányák, és port Szórának a levegõbe,
24 Parancsolá az ezredes, hogy vigyék õt a Várba, Mondván, hogy Korbácsütésekkel Vallassák ki õt, hogy megtudhassa, mi okért Kiabáltak úgy Reá.
25 A mint azonban lekötötték õt a Szíjakkal, monda Pál az ott álló Századosnak: Vajjon szabad-é néktek Római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
26 Miután pedig ezt Meghallá a Százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, Mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember Római.
27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te Római vagy-é? Õ pedig monda: Az.
28 És felele az ezredes: Én nagy öszszegért vettem meg ezt a Polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.
29 Mindjárt Eltávozának azért õ tõle, a kik õt vallatni Akarák. Sõt az ezredes is megijede, mikor õt megértette, hogy Római, és hogy õt megkötöztette.
30 Másnap pedig meg Akarván tudni a bizonyos Valóságot, miben Vádoltatik a Zsidóktól, Feloldatá õt bilincseibõl, és Megparancsolá, hogy a fõpapok az õ egész Tanácsokkal egyben Hozzá menjenek: és levezetvén Pált, eleikbe állatá. melynek farizeus és sadduczeus tagjai összevesznek. Pál az Úrtól Bátoríttatik. összeesküvés Pál ellen, melynek következtében Lisiás õt Czézáreába küldi Félix Helytartóhoz.