Apostolok 1
1 Elsõ könyvemet írtam, Theofilus, Mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és Tanítani,
2 Mind a napig, melyen fölviteték, Minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket Választott vala Magának.
3 Kiknek az õ szenvedése Után sok jel által meg is mutatta, hogy õ él, negyven napon át megjelenvén nékik, és Szólván az Isten Országára Tartozó Dolgokról.
4 És velök összejövén, Meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálembõl, hanem Várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottak tõlem:
5 Hogy János ugyan Vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6 Mikor azért azok egybegyûltek, megkérdék õt, Mondván: Uram, avagy nem ez idõben állítod-é helyre az Országot Izráelnek?
7 Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az idõket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga Hatalmába helyheztetett.
8 Hanem vesztek erõt, Minekutána a Szent Lélek eljõ Reátok: és lesztek nékem Tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végsõ Határáig.
9 És mikor ezeket mondotta, az õ Láttokra felemelteték, és felhõ Fogá el õt szemeik elõl.
10 És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor õ elméne, ímé két Férfiú állott meg mellettük fehér Ruhában.
11 Kik Szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tõletek a mennybe, akképen jõ el, a miképen Láttátok õt felmenni a mennybe.
12 Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyrõl, mely Hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi Járóföldre.
13 És mikor bementek, felmenének a Felsõházba, a hol Szállva Valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a Zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
14 Ezek Mindnyájan egy Szívvel-lélekkel foglalatosak Valának az Imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak Anyjával, és az õ atyjafiaival együtt.
15 És azokban a napokban felkelvén Péter a Tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy Százhúsz fõnyi Sokaság):
16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid Szája által Júdás felõl, ki vezetõjük lõn azoknak, a kik Megfogták Jézust.
17 Mert mi közénk Számláltatott, és elnyerte ennek a Szolgálatnak az Osztályrészét.
18 (Ez Hát mezõt szerze Hamisságának bérébõl; és Alá Zuhanván, elhasadt középen, és minden belsõ része kiomlott.
19 És ez tudtokra lõn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mezõ tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezõnek neveztetett el.),
20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az õ Lakóhelye puszta, és ne legyen Lakó abban. És: Az õ püspökségét Más vegye el.
21 Szükség azért, hogy azok közûl a férfiak közûl, a kik velünk együtt Jártak minden idõben, Míg az Úr Jézus közöttünk Járt-kelt,
22 A János keresztségétõl kezdve mind a napig, melyen fölviteték tõlünk, azok közûl egy az õ Feltámadásának Bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
23 Állatának azért elõ kettõt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.
24 És Imádkozván, Mondának: Te, Uram, ki mindeneknek Szívét ismered, mutasd meg e kettõ közûl egyiket, a kit Kiválasztottál,
25 Hogy elnyerje az Osztályrészét e Szolgálatnak és Apostolságnak, melytõl eltévelyedék Júdás, hogy az õ Saját helyére jusson.
26 Sorsot vetének azért Reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé Számláltaték.