2 Tesszalonika 3

1  Végezetre Imádkozzatok értünk Atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és Dicsõíttessék, a miként ti köztetek is.

2  És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektõl. Mert nem mindenkié a hit!

3  De hû az Úr, a ki Megerõsít titeket és megõriz a Gonosztól.

4  Bízunk is az Úrban Reátok nézve, hogy megteszitek és meg is Fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk.

5  Az Úr pedig igazgassa a ti Szíveteket az Isten Iránt Való szeretetre, és Krisztus Iránt Való állhatatosságra.

6  A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, Atyámfiai, hogy Vonjátok el magatokat minden Atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama Utasítás szerint, a melyet mi tõlünk kapott.

7  Magatok is Tudjátok, Mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül,

8  Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem Munkával és Fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közûletek senkinek se legyünk terhére.

9  Nem azért, mintha nem volna Rá jogunk, hanem hogy magunkat Például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.

10  Mert a mikor Nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.

11  Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közûletek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.

12  Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük õket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen Munkálkodva, a magok kenyerét egyék.

13  Ti pedig, Atyámfiai, meg ne restüljetek a Jó cselekvésben.

14  Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által Való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne Társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.

15  De ne Tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.

16  Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen Mindnyájatokkal!

17  A köszöntést én Pál írom a Saját kezemmel, a mi ismertetõ jegye minden levelemnek. Így írok.

18  A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme Mindnyájatokkal! Ámen.