2 Péter 2
1 Valának pedig hamis Próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis Tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki Megváltotta õket, Megtagadván, önmagokra hirtelen Való veszedelmet hoznak.
2 És sokan Fogják követni azoknak Romlottságát; a kik miatt az Igazság útja Káromoltatni fog.
3 És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel Vásárt ûznek belõletek; kiknek Kárhoztatásuk régtõl fogva nem s zünetel, és Romlásuk nem szunnyad.
4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe Taszítván, a sötétség Lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ítéletre;
5 És ha a régi Világnak sem kedvezett, de Nóét az Igazság hirdetõjét, nyolczad Magával megõrizte, özönvízzel Borítván el az istentelenek Világát;
6 És ha Sodoma és Gomora Városait elhamvasztotta, Végromlásra Kárhoztatta, Például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;
7 És ha Megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek Fajtalanságban Való Forgolódása miatt Elfáradt;
8 (Mert amaz igaz, azok között Lakván, a gonosz cselekedeteket Látva és hallva, Napról-napra gyötri vala az õ igaz lelkét):
9 Meg tudja Szabadítani az Úr a kegyeseket a Kísértésekbõl, a gonoszokat pedig az ítélet Napjára büntetésre fenntartani.
10 Fõképen pedig azokat, a kik a testet követvén, Tisztátalan Kívánságban Járnak, és a Hatalmasságot megvetik. Vakmerõk, magoknak kedveskedõk, a kik a Méltóságokat Káromolni nem rettegnek:
11 Holott az angyalok, a kik erõre és hatalomra nézve nagyobbak, nem Szólnak azok ellen az Úr elõtt Káromló ítéletet.
12 De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek Megfogatásra és Elpusztításra Valók, azokat, a miket nem ismernek, Káromolván, azoknak Pusztulásával fognak el is pusztulni,
13 Megkapván Gonoszságuk Díját, mint a kik gyönyörûségnek Tartják a naponkénti Dobzódást; Undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az õ Csalárdságukban, mikor együtt Lakmároznak veletek;
14 A kiknek szemei Paráznasággal telvék, bûnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, Szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;
15 A kik Elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor Fiának útját, a ki a Gonoszság Díját kedvelte;
16 De megfeddetett az õ törvénytelenségéért: egy Igavonó néma állat emberi Szóval Szólván, Megakadályozta a Próféta esztelenségét.
17 Ezek Víztelen Kútfõk, széltõl Hányatott fellegek, a kiknek a sötétség Homálya van fentartva örökre.
18 Mert Hiábavalóság kevély szavait Szólván, testi Kívánsággal, Bujálkodással elhitetik azokat, a kik Valóban elszakadtak a tévelységben élõktõl,
19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott õk magok a Romlottság Szolgái; mert a kit valaki legyõzött, az annak Szolgájává lett.
20 Mert ha az Úrnak, a Megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a Világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyõzetnek, az õ Utolsó állapotjuk Gonoszabbá lett az elsõnél.
21 Mert jobb volna Rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az Igazság útját, mint hogy megismervén, Elpártoljanak a nekik adott szent Parancsolattól.
22 De betelt rajtok az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a Saját Okádására, és a Megmosódott Disznó a Sárnak fertõjébe.