2 Királyok 5
1 És Naámán, a siriai Király seregének fõvezére, az õ ura elõtt igen nagy Férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa Szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hõs, de bélpoklos volt.
2 Egyszer Portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel Országából egy kis Leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének Szolgált.
3 És monda ez az õ Asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a Prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkûl Meggyógyítaná õt az õ Bélpoklosságából.
4 És Naámán beméne, és elbeszélé az õ Urának, Mondván: Így s így Szólott az Izráel Országából Való Leány!
5 Akkor monda Siria Királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel Királyának. Elméne azért és võn Magával Tíz Tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül Tíz öltözõ Ruhát.
6 És elvivé a levelet az Izráel Királyának, ezt írván: Mikor e levél Hozzád érkezik, ímé az én Szolgámat, Naámánt azért küldöttem Hozzád, hogy õt Gyógyítsd meg Bélpoklosságából.
7 De a mikor elolvasta az Izráel Királya a levelet, Megszaggatá az õ Ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és Elevenítsek, hogy ez én Hozzám küld, hogy Gyógyítsam meg e Férfiút az õ Bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és Lássátok, hogy csak okot keres ellenem.
8 Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel Királya Ruháit megszaggatta, külde a Királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te Ruháidat? Hadd jõjjön Hozzám, és tudja meg, hogy van Próféta Izráelben.
9 És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és Megálla az Elizeus Házának ajtaja elõtt.
10 És külde Elizeus követet õ Hozzá, Mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és Megújul a te tested, és megtisztulsz.
11 Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így Szólt: Ímé én azt gondoltam, hogy kijõ Hozzám, és Elõállván, Segítségûl Hívja az Úrnak az õ Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy Gyógyítja meg a kiütést.
12 Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus Folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen Módon Megfordulván, nagy haraggal elment.
13 De Hozzá menének az õ Szolgái, és Szólának néki, Mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e Próféta néked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel Inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?
14 Beméne azért a Jordánba, és Belemeríté Magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és Megújult az õ teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
15 Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén Megálla elõtte, és monda: Ímé, most tudom Már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez Ajándékot a te Szolgádtól.
16 Õ pedig monda: Él az Úr, a ki elõtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig õt, hogy elvegye; de õ nem Akará.
17 És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te Szolgádnak e földbõl annyit, a mennyit Elbír két öszvér; mert a te Szolgád többé Égõáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.
18 Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te Szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon Templomába, hogy ott Imádkozzék, és õ az én kezemre Támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon Templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon Templomában, Bocsássa meg az Úr a te Szolgádnak ebben a dologban.
19 És monda néki Elizeus: Eredj el békességgel. És mikor elment õ tõle úgy egy mérföldnyire,
20 Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének Szolgája azt gondolta: Ímé az én uram megkimélé ezt a Siriabeli Naámánt, és nem Akará tõle elvenni, a mit hozott volt; él az Úr, hogy Utána futok, és valamit kérek tõle.
21 És Utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán õt, hogy Utána fut, leugrott a szekérbõl és eleibe méne és monda: Rendben van minden?
22 És monda: Rendben. Az én uram küldött engem ezt Mondván: Ímé most csak ez órában jött Hozzám két Ifjú az Efraim hegyérõl a Próféták fiai közûl: adj kérlek azoknak egy Tálentom ezüstöt és két öltözõ Ruhát.
23 És monda Naámán: Kérlek végy két Tálentomot. És Kényszeríté õt és egybeköte két Tálentom ezüstöt két Zsákba, és két öltözõ Ruhát, és azokat két Szolgájának Adá, a kik elõtte vitték azokat.
24 De mikor a dombhoz ért, elvette tõlök azokat, és elrejté egy Házban, és Elbocsátá a férfiakat, és elmenének.
25 Õ pedig bemenvén, Megálla az õ ura elõtt, és monda néki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te Szolgád Sehová.
26 Õ pedig monda néki: Nem ment-é el az én Szívem veled, mikor az a Férfiú Leszállott szekerébõl elõdbe? Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy Ruhákat, Olajfákat, szõlõket, juhokat, barmokat, Szolgákat és Szolgálóleányokat?!
27 Azért Rád és a te magodra ragad a Naámán Bélpoklossága mindörökké. És kiméne õ elõle megpoklosodva, mint a Hó.