2 Királyok 4
1 És Kiálta egy asszony a Próféták fiainak feleségei közûl Elizeushoz, és monda: A te Szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te Szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelezõ, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki Szolgái legyenek.
2 Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a Házadban? Monda az: A te Szolgálóleányod Házában nincs egyéb, csak egy Korsó olaj.
3 Akkor monda: Menj el, kérj ottkinn minden te Szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;
4 És menj be és Zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az Olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
5 És elment õ tõle, és Bezárkózott az õ fiaival, azok Hordták néki az edényeket, õ maga pedig csak töltögetett.
6 És mikor megtöltötte az edényeket, monda az õ Fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor Megállott az olaj.
7 És elment, és Elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hitelezõdet; te pedig és a te fiaid éljetek a Maradékából.
8 És történt ebben az idõben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki Tartóztatá õt, hogy Nála egyék kenyeret. És lõn, hogy valamikor csak arra Járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.
9 És monda az asszony a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre Jár által, szent ember;
10 Csináljunk, kérlek, egy kicsiny Felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és Gyertyatartót, hogy mikor Hozzánk jön, hadd térjen oda.
11 És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és Megszállott a Felházban, és megpihent ott.
12 És monda Géházinak, az õ Szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Elõhívá azért azt, és az eleibe álla.
13 Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy Szorgalmassággal Szolgálsz nékünk, mit Kívánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani Valód a Király elõtt, vagy a sereg fõvezére elõtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom.
14 Monda Elizeus: Mit lehetne Tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.
15 És monda: Hívd ide! És a mikor oda Hívta, Megállott az Ajtóban.
16 És monda Elizeus: Esztendõ ilyenkorra Fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te Szolgálóleányodnak!
17 És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az idõben, a melyet megmondott volt Elizeus.
18 De mikor megnõtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az õ Atyjához az Aratókhoz,
19 És monda az õ Atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az õ atyja a Szolgának: Vidd el õt az Anyjához.
20 Ki mikor felvette õt, vivé az õ Anyjához, és az az ölében Tartá délig, és akkor meghalt.
21 És felméne az asszony, és az Isten emberének ágyára tevé õt, és az Ajtót Bezárván kijöve onnét.
22 És Elõhívatá az õ férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a Szolgák közûl és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és Mindjárt megjövök.
23 És az monda: Miért mégy õ Hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd Rám!
24 És megnyergelé a szamarat, és monda a Szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha Mondándom néked.
25 És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor Meglátta õt az Isten embere Távolról, monda Géházinak, az õ Szolgájának: Ímé a Súnemita ez!
26 Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tõle, ha békességben van-é mind õ, mind az õ férje, mind az õ gyermeke? Monda az: Békességben!
27 Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az õ Lábait; de Géházi oda ment, hogy elûzze õt, az Isten embere azonban így Szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az õ Szíve, és az Úr eltitkolta tõlem, és nem jelentette meg nékem.
28 És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én Uramtól? Nemde nem Mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?
29 És monda Elizeus Géházinak: övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én Pálczámat, és menj el, ha valakivel Találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én Pálczámat tedd a gyermek Arczára.
30 De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé õt.
31 Géházi pedig Már elõttök elment volt, és a Pálczát a gyermek Arczára fekteté, de nem Szólott és nem is eszmélt Rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és Megmondá néki, Mondván: Nem Támadt fel a gyermek.
32 És bement Elizeus a Házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az õ ágyán.
33 És bement, és Bezárta az Ajtót Magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.
34 És az ágyra Felhágván, a gyermekre feküdt, és az õ Száját a gyermek Szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és Ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.
35 Azután Felállott, és egyszer Alá és fel Járt a Házban, majd újra felment és Reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és Felnyitá szemeit a gyermek.
36 Õ pedig Szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda Hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.
37 Ki mikor bement, Lábához esék és leborula a földre, és az õ Fiát Fogván, kiméne.
38 Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az Országban, és a Próféták fiai õ vele laknak vala. És monda az õ Szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és fõzz valami fõzeléket a Próféták fiainak.
39 Kiméne azért a mezõre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad Indákra Találván, tele szedé az õ Ruháját Azokról Sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba fõzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?
40 Mikor Azután Feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és õk enni kezdének a fõzelékbõl, Felkiáltának és Mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem Bírták megenni.
41 Õ pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel Immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt Már semmi rossz a fazékban.
42 Jöve pedig egy férfi a Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének elsõ zsengék kenyereit, Húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az õ Ruhájában; de õ monda: Add a népnek, hadd egyenek.
43 Felele az õ Szolgája: Minek adjam ezt Száz embernek? Õ pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.
44 És õ eleikbe Adá, és evének, és még maradt is belõle, az Úrnak beszéde szerint.