2 Királyok 3
1 Jórám pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában Josafátnak, a Júda Királyának tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig.
2 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, de nem annyira, mint az õ atyja és anyja; mert Elrontá a Baál képét, a melyet az õ atyja Készíttetett volt.
3 De Mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát Fiának bûneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izráelt és el nem Távozék Azoktól.
4 És Mésának, a Moáb Királyának nagyon sok juha volt, és az Izráel Királyának Adóban Százezer Bárány és Százezer kos Gyapját fizette.
5 De mikor meghalt Akháb, a Moáb Királya elszakadt az Izráel Királyától.
6 Kiméne azért Jórám Király azon a napon Samariából, és Megszámlálá az egész Izráelt:
7 És elméne, és külde követeket Josafáthoz, Júda Királyához, ezt izenvén néki: A Moáb Királya elszakadt tõlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid.
8 És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom Pusztájának útján.
9 És elméne az Izráel Királya és Júda Királya és az Edom Királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a Tábornak, sem a velök volt barmoknak.
10 Akkor monda az Izráel Királya: Jaj, jaj; az Úr azért Hívta egybe e Három Királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket!
11 És monda Josafát: Nincs itt az Úr Prófétái közûl egy sem, hogy általa Tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel Királyának Szolgái közûl, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala.
12 És monda Josafát: Nála van az Úrnak beszéde. És Alámenének Hozzá az Izráel Királya, és Josafát, és az Edom Királya.
13 És monda Elizeus az Izráel Királyának: Mi közöm van Hozzád? Menj a te Atyádnak és Anyádnak Prófétáihoz! És monda néki az Izráel Királya: Ne Utasíts el; mert az Úr gyûjtötte össze ezt a Három Királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket.
14 És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki elõtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda Királyának személyét, bizony téged nem néznélek, és Rád sem tekintenék;
15 Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt elõtte az éneklõ, az Úrnak keze lõn õ rajta.
16 És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;
17 Mert ezt mondja az Úr: Nem Láttok sem szelet, sem esõt, és mégis e patak megtelik Vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti Nyájatok és barmaitok.
18 Kevés pedig még ez az Úr szemei elõtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja,
19 És megvesztek minden kulcsos Várost és minden szép Várost, és minden Jótermõ Fát kivagdaltok, és minden Kútfõt betöltötök, és minden Jó Szántóföldet Behánytok kövekkel.
20 És lõn reggel, a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jõnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld Vízzel.
21 Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a Királyok õ ellenök harczolni, egybegyûlének Mindnyájan, a kik fegyvert foghattak, és Megállottak az õ Tartományuk Határán.
22 És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy Láták a Moábiták, mintha õ ellenökbe az a Víz vereslenék, mint a vér.
23 És Mondának: Vér ez! Megvívtak a Királyok Egymással, és megölte egyik a Másikát. Prédára most, Moáb!
24 De mikor az Izráel Táborához jutottak, felkeltek az Izráeliták, és megverték a Moábitákat, és azok megfutamodtak elõttök; betörtek Hozzájok és leverték Moábot.
25 És Városaikat Lerontották, és a Jó Szántóföldekre kiki követ Hányt, és Elborították azt kövekkel, és minden Kútfõt Behánytak, és minden Jótermõ Fát Kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kõfalait Hagyták fenn; de körûlvevék azt is a Parittyások, és Lerontották.
26 Látván pedig a Moáb Királya, hogy legyõzettetik, a viadalban, maga mellé vett Hétszáz Fegyverfogó Férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom Királyához; de nem Bírtak.
27 Akkor vevé az õ elsõszülött Fiát, a ki õ helyette Uralkodandó volt, és Égõáldozatul Megáldozá a kõfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen Felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az õ földjökbe.