2 Királyok 2
1 És lõn mikor az Úr Illést fel Akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2 És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3 Kijövének a Próféták fiai, a kik Béthelben Valának, Elizeushoz, és Mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tõled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4 És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Õ azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5 A Próféták fiai, a kik Jérikhóban Valának, Elizeushoz jövének, és Mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tõled? És õ monda: Én is tudom, hallgassatok.
6 Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De õ felele Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
7 ötven Férfiú pedig a Próféták fiai közûl Utánok menvén, velök szemben messze Megállának, mikor õk ketten a Jordán mellett Megállottak.
8 És Fogá Illés az õ Palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé Válék; úgy hogy mind a ketten Szárazon menének át rajta.
9 És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tõlem, mit cselekedjem veled, mielõtt tõled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned Való léleknek kettõs mértéke én rajtam.
10 És õ monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd Meglátándasz engem, mikor tõled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem Látándasz, nem lesz meg.
11 És lõn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal Elválasztá õket Egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
12 Elizeus pedig ezt Látván, Kiált vala: Édes Atyám, édes Atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem Látá õt többé. És vevé a maga Ruháit, és két részre Szakasztá azokat,
13 És felemelé az Illés Palástját, a mely Róla leesett, és visszatért, és Megállott a Jordán Partján.
14 És vevé az Illés Palástját, a mely Róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor õ is megütötte a vizet, kétfelé Válék az; és általméne Elizeus.
15 És mikor Látták õt a Próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál Valának, Mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és Meghajták magokat õ elõtte a földig;
16 És Mondának néki: Ímé a te Szolgáid között van ötven ember, erõs férfiak, küldd el õket, hadd keressék meg a te uradat, Hátha az Úrnak lelke ragadta el õt, és letette õt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De õ monda: Ne küldjetek.
17 De azok Kényszerítették õt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven Férfiút, de harmadnapig keresvén sem Találták meg õt.
18 És mikor visszajöttek õ Hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?
19 És Mondának a Város férfiai Elizeusnak: Ímé e Város Jó Lakóhely volna, a mint uram magad Látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
20 És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek Sót belé. És Elhozák néki.
21 Õ pedig kiment a Forráshoz, és bele veté a Sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem Származik Ezután Azokból Halál és idétlen termés.
22 És egészségesekké lõnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet Szólott.
23 Felméne Azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, Apró gyermekek jövének ki a Városból, a kik õt Csúfolják vala, ezt Mondván: Jõjj fel, kopasz, jõjj fel, kopasz!
24 És Hátratekintvén és Meglátván õket, Megátkozá õket az Úr nevében, és az erdõbõl két nõstény medve jövén ki, szétszaggata közûlök negyvenkét gyermeket.
25 Onnét Azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.