2 Királyok 13
1 Joásnak, az Akházia Fiának, Júda Királyának huszonharmadik esztendejében lett Király Joákház, a Jéhu fia Izráelen Samariában tizenhét esztendeig.
2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát Fiának bûneit, a ki bûnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el Azoktól.
3 És felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és Adá õket Hazáelnek, a Siria Királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel Fiának kezébe, az õ életének minden idejében.
4 De könyörgött Joákház az Úrnak, és Meghallgatá õt az Úr; mert megtekintette az Izráel Nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja õket Siria Királya.
5 És az Isten Szabadítót küldött Izráelnek, a ki megmentette õket a Siriabeliek Hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az õ Sátoraikban, mint azelõtt.
6 De még sem Távoztak el a Jeroboám Házának bûneitõl, a ki bûnbe ejté az Izráelt, hanem azokban Jártak; sõt az Asera is helyén maradt Samariában;
7 Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, Tíz szekér és Tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria Királya, és Olyanná tette, mint a cséplõ pora.
8 Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az õ ereje vajjon nincsenek-é Megírva az Izráel Királyainak Krónika-könyvében?
9 És elaluvék Joákház az õ Atyáival, és eltemették õt Samariában; és az õ fia, Joás, uralkodék õ helyette.
10 Joásnak, a Júda Királyának harminczhetedik esztendejében lett a Király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig.
11 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és nem Távozék el Jeroboámnak, a Nébát Fiának semmi bûnétõl, a ki az Izráelt bûnbe ejté, hanem azokban Járt.
12 Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az õ erõssége, a melylyel Amásia, a Júda Királya ellen harczolt, vajjon nincsenek-é Megírva az Izráel Királyainak Krónika-könyvében?
13 És elaluvék Joás az õ Atyáival, és Jeroboám ült az õ Királyi székibe; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel Királyai mellé.
14 És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement Hozzá Joás, az Izráel Királya, és Arczára Borulván Sírt és monda: Édes Atyám, édes Atyám! Izráel szekerei és lovagjai!
15 És monda néki Elizeus: Végy Kézívet és nyilakat. És õ Kézívet és nyilakat vett kezébe.
16 Akkor monda az Izráel Királyának: Fogd meg kezeddel a Kézívet. És õ Megfogván azt kezével, Elizeus is Rátette kezeit a Király kezeire;
17 És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felõl. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lõjj! És lõtt. Akkor monda: Az Úrnak gyõzedelmes nyila ez, gyõzedelmes Nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.
18 Monda Azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Õ pedig monda az Izráel Királyának: Lõjj a földbe, és bele lõtt a földbe Háromszor; Azután abbahagyta.
19 Akkor megharaguvék Reá az Isten embere, és monda: ötször vagy hatszor kellett volna lõnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így Már csak Háromszor vered meg a Siriabelieket.
20 Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A Moábita Portyázó csapatok pedig az Országba törtek a következõ esztendõben.
21 És történt, hogy egy embert temettek, és mikor Meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus Sírjába; de a mint odajutott és Hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és Lábaira állott.
22 Hazáel pedig, a Siria Királya Nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.
23 De megkegyelmezett az Úr nékik, és megkönyörült rajtok, és Hozzájok tért az õ szövetségéért, a melyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta õket Elveszíteni, sem el nem vetette õket az õ Orczája elõl mind ez ideig.
24 És meghalt Hazáel, Siria Királya, és az õ fia, Benhadád lett helyette a Király.
25 És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel Fiának kezébõl a Városokat, a melyeket erõvel elvett volt Joákháznak, az õ Atyjának kezébõl. Háromszor veré meg õt Joás, és visszaszerezte Izráel Városait.