2 Királyok 11
1 És Athália, Akházia anyja, mikor Látta, hogy fia meghalt, felkelt és az egész Királyi magot megölette.
2 De Jóseba, Jórám Király Leánya, Akházia huga, Fogá Joást, Akházia Fiát, és Ellopván õt a Király fiai közûl, a kik megölettettek vala, elrejté az õ Dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték õt Athália elõl úgy, hogy ez nem öletteték meg.
3 És elrejtve vala Joás õ vele együtt az Úr Házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az Országban.
4 A hetedik esztendõben azonban elküldött Jójada, és Magához hivatta a Káriánusok és a testõrök csapatainak vezéreit, és bevitte õket Magával az Úr Házába, és szövetséget kötött velök, és megesküdteté õket az Úr Házában, és megmutatta nékik a Király Fiát.
5 És megparancsolta nékik, Mondván: Ezt kell cselekednetek: közûletek a harmadrész, a kik szombaton jõnek õrségre, tartsa a Király Házának õrizetét;
6 A harmadrésze legyen a Súr kapuban, és a harmadrésze a testõrök Háta mögött Való kapuban, és nagy Szorgalmatossággal õrizzék e Házat, hogy senki Reánk ne üthessen.
7 Az a két rész pedig közûletek, az egész, a mely szombaton az õrszolgálatból kilép, Vigyázzon az Úr Házának megõrzésére a Királyhoz vezetõ részen.
8 És vegyétek körûl a Királyt, mindenki kezében fegyverével, és a ki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a Király körûl legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.
9 És a csapatok vezérei úgy cselekedtek, a mint meghagyta volt nékik Jójada pap; és mindenik maga mellé vette az õ embereit, azokat, a kik bementek szombaton az õrségre, azokkal együtt, a kiket Felváltottak szombaton, és Jójada paphoz mentek.
10 És a pap a csapatok vezéreinek azokat a Kopjákat és paizsokat adta oda, a melyek Dávid Királyéi voltak és az Úr Házában voltak.
11 És a testõrök ott állottak a Király körûl, mindenik fegyverrel kezében, a Ház jobb Szárnyától a bal Szárnyáig, az Oltár és a szenthely felé.
12 És kivezeté Jójada a Király Fiát, és fejébe tevé a Koronát, és kezébe Adá a Bizonyságtételt, és Királylyá tevék õt és felkenék; és kezeikkel Tapsolván, Kiáltának: Éljen a Király!
13 Mikor pedig Athália meghallotta a testõröknek és a községnek Kiáltását, bement a néphez az Úr Házába.
14 És mikor szétnézett, ímé a Király ott állott az emelvényen, a mint Szokás, és a Király elõtt állottak a fejedelmek és a Trombitások, és az egész föld népe ujjongott, és Trombitáltak. Akkor Megszaggatá Athália az õ Ruháit, és Kiáltván, monda: összeesküvés! összeesküvés!
15 De parancsola Jójada pap e csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak és monda nékik: Vezessétek ki õt a sorok között, és ha valaki õt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr Házában.
16 És útat nyitottak néki, és õ arra az útra ment, a merre a lovakat vezetik be a Király Házába, és ott megölték.
17 És kötést tõn Jójada az Úr, a Király és a nép között, hogy õk az Úrnak népe lesznek; és külön a Király és a nép között.
18 És elment az egész föld népe a Baál Templomába, és azt lerombolta, és Oltárait és Bálványait teljesen összetörte, és Matthánt, a Baál Papját az Oltárok elõtt ölték meg. És a pap gondviselõket rendele az Úr Házában,
19 És maga mellé vévén a csapatok vezéreit, a Káriánusokat és a testõröket és az egész föld népét, elvivék a Királyt az Úrnak Házából, és menének a testõrök Kapujának útján a Király Házához. És Joás üle a Királyok székébe.
20 És örvendezett mind az egész föld népe, és megnyugovék a Város, Miután megölték Atháliát fegyverrel a Király Háza mellett.
21 Joás hét esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett.