2 Királyok 10

1  Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb fiainak Tútoraihoz, ilyen parancsolattal:

2  Mihelyt e levél Hozzátok jut, a kiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erõs Városokkal és fegyverekkel együtt,

3  Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közûl, azt ültessétek az õ Atyjának Királyi székébe, és harczoljatok a ti uratok Házáért.

4  És megrettenének felette igen, és Mondának: Ímé Már két Király nem maradhatott meg õ elõtte, Mimódon Maradhatnánk Hát mi meg?

5  És elküldének mind a Király Házának, mind a Városnak fejedelmei, és a vének és a Tútorok Jéhuhoz, Mondván: A te Szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nékünk, azt cselekeszszük; mi senkit Királylyá nem teszünk, a mi néked tetszik, azt cselekedjed!

6  És írt nékik levelet Másodszor is, Mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jõjjetek Hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a Király fiai: hetven Férfiú, és a Város nagyjaival tartottak, a kik nevelték õket.

7  És mikor a levél Hozzájok jutott, vevék a Király fiait, és megölték a hetven Férfiút, és fejeiket kosarakba Rakták, és õ Hozzá küldték Jezréelbe.

8  És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, Mondván: Elhozták a Király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két Rakásba azokat a kapu elõtt reggelig.

9  És mikor reggel kiment, Megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Ímé az én uram ellen én ütöttem Pártot és én öltem meg õt; de ki ölte meg mind ezeket?

10  Azért vegyétek eszetekbe ebbõl, hogy az Úrnak beszédébõl egyetlen egy sem esik a földre, a mit az Úr az Akháb Háza ellen Szólott, és az Úr véghezvitte, a mit az õ Szolgája, Illés által mondott.

11  Azután Levágá Jéhu mindazokat, a kik megmaradtak volt az Akháb Házából Jezréelben, és minden fõemberét, egész Rokonságát és minden Papját, Míg csak ki nem irtotta a Maradékát is.

12  És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a Pásztorok Juhnyíró Háza,

13  És itt Akháziának, a Júda Királyának atyjafiaira Talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és Alájöttünk, hogy köszöntsük a Király gyermekeit és a Királyné fiait.

14  Õ pedig monda: Fogjátok meg õket elevenen. És Megfogták õket elevenen, és megölték õket a Juhnyíróház Kútja mellett, negyvenkét Férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közûlök.

15  És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb Fiával Találkozott, a ki elébe jött, és köszönté õt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te Szíved, mint az én Szívem a te Szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, Nyújts kezet. És õ kezet Nyújta, és felülteté õt maga mellé a szekérbe.

16  És monda: Jer velem és Lásd meg, mint állok Bosszút az Úrért. És vele együtt vitték õt az õ szekerén.

17  És megérkezett Samariába, és Levágta mindazokat, a kik az Akháb nemzetségébõl megmaradtak volt Samariában, Míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, a melyet Szólott Illésnek.

18  És Jéhu összegyûjté az egész népet, és monda néki: Akháb kevéssé Szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja Szolgálni.

19  Most azért Hívjátok Hozzám a Baál minden Prófétáit, minden Papját és minden Szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy Elveszítse a Baál tisztelõit.

20  És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És Kikiálták.

21  És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelõi, és senki el nem maradt a ki el nem jött volna, és bemenének a Baál Templomába, és megtelék a Baál temploma minden Zugában.

22  Akkor monda a Ruhatárnoknak: Hozz Ruhákat ki a Baál minden tisztelõinek. És hozott nékik Ruhákat.

23  És bement Jéhu és Jonadáb, a Rékháb fia a Baál Templomába, és monda a Baál tisztelõinek: Tudakozzátok meg és Lássátok meg, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr Szolgái közûl valaki, hanem csak a Baál tisztelõi.

24  És mikor bementek, hogy Ajándékokkal és Égõáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivûl nyolczvan embert, a kiknek azt mondta: A ki egyet elszalaszt azok közûl, a kiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.

25  Mikor pedig elvégezték az Égõáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, Vágjátok le õket, csak egy is közûlök meg ne meneküljön! És Levágták õket fegyver élével, és Elhányták az õ holttestöket a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál Templomának Városába,

26  És Kihordván a Baál Templomának Bálványait, megégeték azokat.

27  És Lerontották a Baál képét is Templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.

28  Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelbõl.

29  De Jeroboámnak, a Nébát Fiának bûneitõl, a ki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany Borjúktól melyek Béthelben és Dánban Valának.

30  És monda az Úr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én Szívem Kívánsága szerint cselekedtél az Akháb Házával: azért a te fiaid Negyedízig ülnek az Izráel Királyi székiben.

31  De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében Járjon teljes Szívébõl, mert nem szakadt el a Jeroboám bûneitõl, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.

32  Abban az idõben kezdett az Úr Pusztítani Izráelben, és megveré õket Hazáel, Izráel minden Határában.

33  A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét, Aroertõl fogva, mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.

34  Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erõssége, vajjon nincsenek-é Megírva az Izráel Királyainak Krónika-könyvében?

35  És elaluvék Jéhu az õ Atyáival, és eltemeték õt Samariában. És uralkodék Joákház, az õ fia, helyette.

36  A napok pedig, a melyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendõ.