2 Korintusi 9

1  A szentek Iránt Való Szolgálatról felesleges is néktek írnom.

2  Hiszen ismerem a ti készségteket, a melylyel dicsekszem felõletek a Macedónoknak, hogy Achája kész a Múlt esztendõ óta; és a ti Buzgóságtok sokakat Magával ragadt.

3  Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felõletek Való dicsekedésünk ebben a részben Hiábavaló ne legyen; hogy, a mint Mondám, készen legyetek.

4  Hogy Aztán, ha a Macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül Találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.

5  Szükségesnek véltem azért Utasítani az atyafiakat, hogy elõre menjenek el Hozzátok, és Készítsék el elõre a ti elõre Megígért Adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint Adomány, és nem mint Ragadomány.

6  Azt mondom pedig: A ki szûken vet, szûken is arat; és a ki bõven vet, bõven is arat.

7  Kiki a mint eltökélte Szívében, nem Szomorúságból, vagy kénytelenségbõl; mert a Jókedvû Adakozót szereti az Isten.

8  Az Isten pedig hatalmas arra, hogy Rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden Jótéteményre bõségben legyetek,

9  A mint megvan írva: Szórt, adott a szegényeknek; az õ Igazsága örökké megmarad.

10  A ki pedig magot ád a magvetõnek és kenyeret eleségül, ád és Megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti Igazságtoknak gyümölcsét,

11  Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes Jószívûségre, a mely általunk Háláadást szerez az Istennek.

12  Mert e tisztnek Szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét Elégíti ki, hanem sok Háláadással bõséges az Isten elõtt;

13  A mennyiben e Szolgálatnak Próbája által Dicsõítik az Istent a ti Krisztus Evangyéliomát Valló engedelmességtekért, és a ti Hozzájuk és mindenekhez Való Adakozó Jószívûségtekért,

14  Mikor érettetek könyörögve õk is Vágyakoznak Utánatok az Istennek rajtatok Való bõséges kegyelme miatt.

15  Az Istennek pedig legyen Hála az õ kimondhatatlan Ajándékáért.