2 Korintusi 3

1  Elkezdjük-é ismét Ajánlgatni magunkat? Vagy Talán szükségünk van, mint némelyeknek, Ajánló levelekre Hozzátok, avagy tõletek?

2  A mi levelünk ti vagytok, Beírva a mi Szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

3  A kik felõl Nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi Szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem Tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem Kõtáblákra, hanem a Szívnek Hústábláira.

4  Ilyen bizodalmunk pedig Isten Iránt a Krisztus által van.

5  Nem mintha Magunktól Volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint Magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:

6  A ki Alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség Szolgái legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig Megelevenít.

7  Ha pedig a Halálnak betûkkel kövekbe vésett Szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes Orczájára Arczának Elmúló dicsõsége miatt:

8  Hogyne volna még Inkább dicsõséges a léleknek Szolgálata?

9  Mert ha a Kárhoztatás Szolgálata dicsõséges, mennyivel Inkább dicsõséges az Igazság Szolgálata?

10  Sõt a Dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt Meghaladó dicsõség miatt.

11  Mert ha a dicsõséges az Elmulandó, sokkal Inkább dicsõséges a mi megmarad.

12  Azért ilyen reménységben nagy Nyiltsággal Szólunk;

13  És nem, miként Mózes, a ki leplet Borított az Orczájára, hogy ne Lássák Izráel fiai az Elmulandónak végét.

14  De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség Olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el;

15  Sõt mind Máig, a mikor csak Olvassák Mózest, lepel borul az õ Szívökre.

16  Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

17  Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a Szabadság.

18  Mi pedig az Úrnak dicsõségét Mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra Elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.