2 Korintusi 2
1 Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét Szomorúsággal.
2 Mert ha én Megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki Megvidámít engem, hanemha a kit én Megszomorítok?
3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne Szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén gyõzõdve mindenitek felõl, hogy az én örömöm Mindnyájatoké.
4 Mert sok Szorongattatás és Szívbeli Háborgás között írtam néktek sok Könyhullatással, nem, hogy Megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel Kiváltképen Irántatok viseltetem.
5 Ha pedig valaki Megszomorított, nem engem Szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket Mindnyájatokat.
6 Elég az ilyennek a többség részérõl Való ilyen megbüntetése:
7 Annyira, hogy éppen ellenkezõleg ti Inkább Bocsássatok meg néki és Vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb Való Bánat meg ne eméssze az ilyet.
8 Azért kérlek titeket, hogy Tanusítsatok Iránta szeretetet.
9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felõletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?
10 A kinek pedig Megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is Megbocsátottam valamit, ha valakinek Megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus Színe elõtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:
11 Mert Jól ismerjük az õ Szándékait.
12 Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem Találtam Titust, az én Atyámfiát;
13 Hanem Elbúcsúzván tõlük, elmentem Macedoniába.
14 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az õ ismeretének Illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
15 Mert Krisztus Jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülõk, mind az Elkárhozók között;
16 Ezeknek Halál illatja Halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik Meghamisítják az Isten ígéjét; hanem Tisztán, sõt szinte Istenbõl Szólunk az Isten elõtt a Krisztusban.