1 Sámuel 9
1 És volt egy ember a Benjámin nemzetségébõl, kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin Házából Való volt; igen tehetõs ember vala.
2 És volt néki egy Saul nevû fia, Ifjú és szép; õ Nála Izráel fiai közûl senki sem volt szebb; Vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.
3 És elvesztek vala Kisnek, a Saul Atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az õ Fiának: Végy magad mellé egyet a Szolgák közûl, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.
4 És Bejárá az Efraim hegységét, és Bejárta Salisa földét, de nem Találták meg; és Bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és Bejárá Benjámin földét, de nem Találták meg.
5 Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az õ Szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy Atyám elvetve a szamarak Gondját, miattunk Aggódjék.
6 Az pedig monda néki: Ímé az Istennek embere most e Városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, Talán megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk.
7 És monda Saul az õ Szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott Tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk Ajándékba az Isten emberének; mi van Nálunk?
8 A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Ímé van Nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi útunkat.
9 Régen Izráelben azt Mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézõhöz; mert a kit most Prófétának neveznek, régen nézõnek Hívták.
10 És Saul monda az õ Szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a Városba, hol az Istennek embere volt.
11 A mint pedig a Város Felhágóján menének, Leányokkal Találkozának, a kik vizet Meríteni jöttek ki, és Mondának nékik: Itt van-é a nézõ?
12 És azok felelének nékik, és Mondának: Igen, amott van elõtted, siess azért, mert ma jött a Városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.
13 A mint a Városba mentek, azonnal Megtaláljátok, mielõtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, Míg õ el nem jön, mivel a véres áldozatot õ áldja meg, és Azután esznek a Meghívottak. Azért most menjetek fel, mert épen most Fogjátok õt Megtalálni.
14 Felmenének azért a Városba. És mikor a Városban menének, ímé akkor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen.
15 És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az elõtt, hogy Saul eljött, Mondván:
16 Holnap ilyenkor küldök Hozzád egy embert a Benjámin földérõl, és kend fel õt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy Megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezébõl; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az õ Kiáltása Hozzám.
17 Mikor pedig Sámuel Meglátta Sault, Szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kirõl Szólottam néked, õ uralkodjék az én népem felett.
18 Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék, és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a nézõ Háza?
19 Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a nézõ; menj fel elõttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig Elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi Szívedben van.
20 A szamarak miatt pedig, melyek tõled ezelõtt Három nappal elvesztek, ne Aggódjál, mert Megtaláltattak. És kié leend mind az a mi Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te Atyádnak egész Házáé?
21 És Saul felele, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzsébõl Való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért Szólasz Tehát Hozzám ilyen Módon?
22 Akkor Sámuel megfogta Sault és az õ Szolgáját, és bevezette õket az étkezõ helyre; és nékik adta a fõhelyet a Meghívottak között, kik mintegy harminczan Valának.
23 És monda Sámuel a Szakácsnak: Hozd elõ azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyrõl azt Mondám, hogy tartsd Magadnál.
24 Akkor a Szakács felhozta a czombot és a mi rajta volt, és Saul elé tevé. És õ monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az idõre tétetett az el Számodra, mikor Mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.
25 És Miután lejöttek a hegyrõl a Városba, a Felházban beszélgetett Saullal.
26 És Korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hanjalhasadtakor Kiálta Sámuel Saulnak a Felházba, Mondván: Kelj fel, hogy Elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, õ és Sámuel az Utczára,
27 Mikor pedig lemenének a Város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a Szolgádnak, hogy menjen elõre elõttünk-és elõre ment-,te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.