«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

1 Sámuel 5

1  A Filiszteusok pedig vevék az Isten Ládáját és elvitték Ében-Ezerbõl Asdódba.

2  És Megfogták a Filiszteusok az Isten Ládáját, és bevivén azt a Dágon Templomába, Dágon mellé helyezték el.

3  És mikor az Asdódbeliek Másnap Korán felkelének, ímé Dágon leesett arczczal a földre az Úr Ládája elõtt. És felvevék Dágont, és ismét Helyreállíták.

4  Mikor pedig Másnap Korán reggel felkelének, ímé Dágon ismét leesett arczczal a földre az Úr Ládája elõtt; és Dágonnak feje és két keze-feje letörve a küszöbön Valának, csak Dágon dereka maradt meg.

5  Annakokáért a Dágon papjai és mind azok, a kik a Dágon Templomába Járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig.

6  És az Úrnak keze az Asdódbeliekre nehezedék, és Pusztítja vala õket; és megveré õket fekélyekkel, Asdódot és Határait.

7  Mikor azért Látták az Asdódbeliek, hogy így van a dolog, Mondának: Ne maradjon Nálunk Izráel Istenének Ládája, mert Reánk nehezedett az õ keze, és Dágonra, a mi istenünkre.

8  Elküldének Tehát, és összegyûjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és Mondának: Mit Csináljunk Izráel Istenének Ládájával? Azok pedig felelének: Vigyék Gáthba az Izráel Istenének Ládáját. És elvivék Izráel Istenének Ládáját.

9  És történt Azután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lõn a Városnak; és megveré a Városnak lakosait kicsinytõl fogva nagyig, és fekélyek Támadának rajtok.

10  elküldék azért az Istennek Ládáját Ekronba. És lõn, hogy a mikor Ekronba jutott az Istennek Ládája, Felzúdulának az Ekronbeliek, Mondván: Reám Hozták Izráel Istenének Ládáját, hogy megöljön engem és az én népemet.

11  Annakokáért elküldének, és összegyûjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és Mondának: Küldjétek el Izráel Istenének Ládáját, hogy térjen vissza helyére, és ne öljön meg engem és az én népemet. Mert Halálos rémület volt az egész Városban; igen Súlyos volt ott Istennek keze.

12  És azok az emberek, a kik nem haltak meg, fekélyekkel Sújtattak annyira, hogy a Város Jajkiáltása felhatott az égig.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23