1 Sámuel 30
1 És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék; ímé, az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tûzzel.
2 És Fogságba Hurczolák az asszonyokat, a kik benne Valának, kicsinytõl fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem Elhurczolták, és elmentek az õ útjokra.
3 Mikor azért Dávid embereivel együtt a Városba érkezék: ímé az tûzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és Leányaik pedig Fogságba hurczoltattak.
4 Akkor Dávid és a nép, a mely õ vele volt, Felkiáltának és annyira Sírának, hogy végre erejök sem volt a Sírásra.
5 Dávidnak két felesége is Fogságba hurczoltatott a Jezréelbõl Való Ahinoám és a Kármelbõl Való Abigail, a Nábál felesége.
6 És Dávid igen nagy Szorultságba juta, mert a nép Arról beszélt, hogy megkövezi õt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és Leányaik miatt. Dávid azonban Megerõsíté Magát az Úrban, az õ Istenében.
7 És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek Fiának: Hozd ide nékem az Efódot. És Abjáthár oda vivé az Efódot Dávidhoz.
8 És megkérdezé Dávid az Urat, Mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é õket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan Utóléred, és Szabadulást szerzesz.
9 Elméne azért Dávid, õ és az a Hatszáz ember, a kik vele Valának. És mikor a Bésor Patakához Jutának, ott a népnek egy része Megállott.
10 Dávid azonban Négyszáz emberrel Tovább üldözé az ellenséget; Kétszáz ember pedig ott Megállott; mivel Fáradtabbak Valának, mintsem hogy a Bésor Patakán átkelhettek volna.
11 És Találának a mezõn egy égyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivének, és Adának néki kenyeret, hogy egyék, és Megitatták õt Vízzel.
12 És Adának néki egy Csomó Száraz fügét és két kötés aszuszõlõt; és Miután evett, Magához tért, mert Három nap és Három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.
13 És monda néki Dávid: Ki embere vagy te, és honnan Való vagy? Õ pedig monda: Égyiptomi Ifjú vagyok, egy Amálekita embernek Szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem Immár ma harmadnapja.
14 Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tûzzel.
15 És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És õ monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.
16 Elvezeté azért õket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, Ivának és Tánczolának az igen nagy Zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok Tartományából és Júda Tartományából Hozának.
17 És Vágta õket Dávid Alkonyattól fogva Másnap estvéig, és senki sem menekült meg közûlök, hanem csak Négyszáz Ifjú ember, a kik tevékre ülének és Elfutának.
18 És mindent Megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az õ két feleségét is Megszabadítá Dávid.
19 És semmijök sem Hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem Leányaik, a Zsákmányból sem és Mindabból, a mit elvittek tõlük; Dávid mindent visszahozott.
20 És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, melyeket tulajdon barmuk elõtt Hajtának, és azt Mondják vala: Ez a Dávid Zsákmánya!
21 Midõn pedig Dávid ahhoz a Kétszáz emberhez érkezék, a kik Fáradtabbak Valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta õket a Bésor Patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté õket békességgel.
22 Akkor Mondának mind azok közûl, a kik Dáviddal elmenének, így Szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Beliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a Zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, azokat vigyék el, és menjenek el.
23 Dávid azonban így Szóla: Ne cselekedjetek így Atyámfiai azzal, a mit az Úr adott nékünk; õ oltalmazott minket és Adá kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala.
24 Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sõt Inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a Holminál marada; egyenlõképen osztozzanak.
25 És úgy történt ez Attól a Naptól fogva Azután is; törvénynyé és Szokássá tette ezt Izráelben mind e mai napig.
26 Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a Zsákmányból Júda véneinek, az õ Barátainak, Mondván: Ímé az Úr ellenségeinek Zsákmányából Való Ajándék Számotokra.
27 Azoknak tudniillik, a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban laknak;
28 A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában laknak;
29 A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták Városaiban és a kik a Kéneusok Városaiban laknak;
30 A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban laknak;
31 A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.